Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

Bevezető

ISfIZIfŐ Tárnánk a karácsonyi ünnepkör egy tárfcen ás időben egyaránt iMsfikttett részének hieidelem-ssespostn elemzáae. Annak ellenére, hogy tisztában vagyunk mle^hofj bíxonyos fontos végső kérdések csak az egész karácsonyi, vagy akár az egész téli ünnepkör egészének - sőt továbbmenve az egész magyar néphit és nép szokásanyag egészének - összefoglald elemzése utján oldhatok meg, mégis elsősorban gyakorlati okok miatt el kellett e kétszeres leszűkítést végeznünk, aknáikul azonban, hogy végső kérdéseink megoldásáról - ha sokszor csak feltételezések formájában is - lemondtunk volna. Nem véletlen, hogy választott - leszűkített - témánk éppen a karácsonyesti étkezés, helyesebben az étkezéshez és asztalhoz fűződő hiedelmek együttese* A karácsonykörüli hiedelmek magyar viszonylatban - ellentétben sok európai néppel - elsősorban a karácsonyböjti ünnepi étkezés körül tömörülnek. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a karácsonyi ünnepkor két domináns motivuma a magyar nyelvterületen a különböző kántáld, zajkeltő, maszkos, jókivánságmondd stb. felvonulások /regölés, betlehemezés, hejgetés, kántálás stb./, valamint a karácsonyi asztal és vacsora szokás és hiedelemkomplexuma. Az előbbi elsősorban egy tágabb közösséget, gyakran az egész községet érintő megmozdulás, az utóbbi szigorúan családi jellegű és mint ilyen sokkal több konkrétan megfogható hiedelemvonatkozást őrzött meg - legalábbis magyar viszonylatban - mint az előbbi, mely már közösségi jellegénél fogva is elsősorban mint ^népszokás*' jöhet számításba, legalábbis a szó hagyományos értelmében. Ez nem jelenti azt, hogy a karácsonyi vacsora és asztal szokás- és hiedelemfcomplexuma nem tartalmaz pl. akár kimondottan színjátékszerű elemeket és ne képezhetné tárgyát egy legszigo-