Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

I. A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal a magyar nyelvterületen

/Bereg m./ a kalácstésztából minden állatnak sütnek egy cipót; vagypedig egyetlen cipót sütnek, benne kilenc szem borssal, kilenc cikk fokhagymával, sóval, és ezt szétosztják az állatok között - mert "ha mi kedvezünk nekik, ók is kedveznek nekünk". Így hasonlójellegű, Győr megyei adatunk is van: a mákos és dióskalács maradékát a tyúkoknak adják, hogy jól tojjanak /Vének/. Egy esetben szerelmi jóslás is fűződik a diós és mákoskalácshoz: Veszprémben a lány vacsora közben a legény elől elkapja, és az ablakba teszi. Ha reggelre eltűnik a kalács, a lány férjhezmegy. Hasonlóképpen Ujcsanáloson /Zemplén m./: az elsőnek kisült bélesbe beleharap a lány, kiszalad az utcára; amilyen nevű férfit először meglát, olyan nevű ura lesz. Bátmonostoron /Bácsbodrog m./ a buktát, fonott kalácsot - miután ettek belőle - az asztalon hagyják. Az ezzel kapcsolatban feltételezhető hiedelem már részben a karácsonyi asztal kérdéséhez tartozik, ott fogunk rá visszatérni. Nem feltétlenül hiedelemjellegü adat, de megemlítjük, hogy Mogyoróskán /Abauj m./ a "kompérlángos"-ból a köszöntőknek és a cigánygyerekeknek is adtak. Ki kell emelnünk még maconkai /Heves m./ adatunkat, mely szerint az első fogás a fokhagymával együtt fogyasztott "puha kalács" /"mor— vány"/. A kenyér karácscnyesti szerepe - legalábbis egyes vidékeken - a kalácsnál jelentősebbnek látszik. Természetes, hogy akár emiitik az adatok közlői, akár nem, a kenyér karácsonyesti fogyasztása minden esetben valószínű - hiszen az egész magyar nyelvterületen általános a kenyér fogyasztása az ételek nagyrészéhez. Éppen ezért sok esetben nem is emiitik a kenyeret. Néhány adat azonban arra világit rá, hogy a kenyér a karácsonyi vacsora fontos tartozéka. Elsősorban azokra az esetekre gondolunk itt, amikor a kenyeret a hétköznapitól eltérő, különleges lisztből sütik, vagypedig a ke-