Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

II. Az eredetkérdések

tivum kisugárzott rá, és mintegy koncentrálódott és megőrződött a sokszor az ünnep elmultával is őrzött, hossza időre eltett, jelképesen az összes karácsonyi ételt magában foglaló morzsában. Mintegy pars pro toto része a karácsonyi vacsorának a morzsa. - Még egy szórványosan hol itt, hol ott felbukkanó, de már ókori párhuzamokkal is rendelkező hiedelemmotivumra is kell itt gondolnunk, mely szerint minden étkezésnél leeső, vagy az asztal alá kerülő tárgy az ott tartózkodó halottaké,lelkeké - ez az elképzelés is hozzájárulhatott a karácsonyi morzsa szent, mágikus célokra felhasználható mivoltának kialakulásához. A karácsonyi abroszhoz fűződő hiedelemmotivumok meglehetősen a magyar nyelvterület specialitásának látszanak. Az ünnepélyesen teritett asztal ugyan másutt is része a | karácsonyi vacsorának, mégis ugy látszik, hogy elsősorban nálunk sugárzott ki az abroszra a karácsonyi étkezéshez fűződő egész hiedelemkör /hasonlóan az előbb emiitett morzsa esetében/, az abroszt is szinte univerzális hiedelemtárggyá téve. A karácsonyi szalma-széna eredetkérdéseiről beszéltünk már, és mint mondottuk, e kérdés nem lezárt. A kutatók feltevése szerint egész Európában elterjedt volt - ma főleg szlávoknál és ászakeurópában. Egy feltevés szerint áldozati alátét volt.Ma egész elterjedési területén - igy nálunk is a növényi és állati termékenység serkentése a hozzáfüződő domináns hiedelemelem, ezenkivül különböző természetfeletti lények ellátása. E hiedelemmotivumok nem zárják ki az emiitett feltételezést, de nem is eléggé bizonyitó erejűek /hacsak nem az az egy délszláv adat, mely szerint kelést kap, aki rálép a szalmára/. Az a tény, hogy sok helyütt nemcsak az asztal alá, illetve a padlóra szórják, hanem az asztalra is, az étkezés alátétéül /ami nem természetes dolog, sőt, ez kényelmetlenné teszi az étkezést - ez a szokás pl. szerbhorvátoknál, ruténeknél, szorboknál, magyaroknál/ talán szintén az "áldozati alátét" feltételezést támogatja. Akárhogy is dől el az eredet kérdése, annyi mindenesetre bizonyos, hogy