Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

II. Az eredetkérdések

leg már igy körűitek a magyar néphitbe, arra vallanak bizonyos egyezések szomszédaink másodlagos magyarázataival. A madarak etetése A madarak morzsával való etetésére van három szórványadatunk. Az egyik adathoz fűződő magyarázat, mely szerint a cél a vetés óvása, tul egyszerűnek látszik ahhoz, hogy önmagában elégnek lássuk. Elég nagyszámú.délszláv és egy-egy norvég, illetve német adatunk sem mond azonban ennél többet. J Xét adatunk mégis mintha tovább mutatna: a svédek a madarak táplálására az utolsó kévét tűzik ki) u MorvaSsiléziában pedig a madaraknak a fára tett maradékért cserébe szerencset kérnek. v Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ebben a mindenütt jelentéktelen - csak a délszlávoknál nagyobb jelentőségű - motivumban is áldozati jelleget sejtünk, melynek nyoma nálunk már nincs meg, illetve valószínűleg nem is volt meg soha," hanem már eleve ilyen elszegényedett metivuijként került be a magyar néphitbe /talán a délszlávoktól/. "Áldozat az elemeknek

1

) Nálunk lényegében hiányzó csoport, mely azonban elsősorban a német nyelvterületen, kisebb mértékben másutt is, a karácsonyesti étkezés fontos jellegzetessége. Talán idetartozó néhány magyar adatunk: a karácsonyi kalácsból egy szeletet a kútba tesznek} a karácsonyi morzsát el kell égetni} vihar esetén morzsát kell a tűzbe dobni} a szalmát el kell égetni az állatok egészsége érdekében) tűzvész esetén karácsonyi kenyeret kell a kapura tenni. Az asztalra tett fejsze és sodrófa felhasználása vihar elhárítására csak alkalomszerű karácsonyi előfordulása egy egyébként országszerte általános hiedelemnek, melynél a karácsonyi asztal csak mint hatásfokozó elem szerepel - ezért ezzel itt nem is fog-