Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

II. Az eredetkérdések

kap. A dió a délszlávoknál is tilos, de nem az egész tizenketted alatt, hanem csak karácsony este, vagy karácsony napján, vagy karácsonytól kezdve három napig.

23 A két utóbbi esetben kézbe sem szabad venni, mert daganatot, illetve kiütést kapnának. Az első esetben fejfájást okozna fogyasztása. Utolsó adatunk arra a dióra vonatkozik, melyet a vacsora közben a szoba négy sarkába dobnak. Erről a motivumról következő csoportunkban /"Áldozat"/ lesz szó, de annyit mindenesetre már most leszögezhetünk, hogy ez az adat szépen rávilágit e motivumkör egyszerű rontáselháritáson tuli, elsődleges jelentésére. - Hasonlójellegű tilalmak más ételekkel kapcsolatban is előfordulnak: egy a magyar nyelvterülettől északkeletre lévő gócban tilos a mák: a bukovinai románok azt tartják, hogy ha vacsora előtt kóstolnának a mákosbuzából, egéss évben csipnék őket a bolhák.

237 A huculok a főttbuzát karácsonyeste nem ehetik mákkal, csak mézzel, mert különben sok bolha lenne.

233 Ezek a tilalmak annál feltűnőbbek, mert azon a területen legjellegzetesebb karácsonyesti étel a mákos-mézes buza. A rutének karácsonyeste nem mondják 239 ki a mák szót, nehogy sok bolha legyen. Sorolhatnánk tovább a különböző tilalmakat, melyek egészen különböző helyeken, pl. németeknél, szerbhorvátoknál stb. bukkannak fel. 0 Adatainkból mintha egy olyan elképzelés kerekedne ki, hogy bizonyos ételek azért tilosak akrácsonykor, vagy egy karácsonykörüli időszakban, mert abban az időben ezek nem az embereké, hanem más valakié, aki megbünteti a tilalom ellen vétőket. - Visszatérve saját adatainkhoz, melyeknek eredetét nem tudjuk pontosan helyhezkötni, de annyi biztos, hogy a német-szláv nyelvterületnek ezzel a motívumcsoportjávai tart rokonságot /a dió és almatilalmak eredete egyébként helyhez is köthető: nyilván a hasonlójellegű délszláv adatok mutatják származási helyüket/, azt mondhatjuk, hogy itt is vannak olyan vonások, melyek túlmutatnak az egyszerű rontáselháritáson: pl» az, hogy a dióhoz, almához hozzáérni sem szabad tehát az "áldozati" jelleg még a magyar anyagban is nyomon-