Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

II. Az eredetkérdések

hány általánosabb vonástól eltekintve/. Heterogén mivoltát még fokozza az, hogy nálunk és másutt is e motivumok egy része elsősorban újévi. - Minőségi szegényedés az egyes motivumok átvételekor nem történt, viszont felttinő néhány motivum hiánya. E csoportunk azokat az adatokat foglalja magába, melyek a karácsonyi vacsora ételeivel, illetve a karácsonyi asztal tárgyaival véghezvitt gyógymódokra vonatkoznak. Az emberi és állati betegségek gyógyítását egyaránt itt tárgyaljuk. Csoportunk nem képez önálló egészet - meglehetősen heterogén. Ennek az az oka, hogy ezek az adatok tulajdonképpen az általánosabb gyógyító hiedelmek közé tartoznak, és gyakran csak mint hatásfokozó elem kapcsolódik hozzájuk egyegy "karácsonyi" motivumj mégpedig legtöbbször egyszerűen az, hogy bizonyos tárgyak, illetve ételek azáltal, hogy a karácsonyi asztalon voltak bizonyos ideig, különleges gyógyitóerőt nyertek. Gyógyitóerejü ételekre vonatkozó adatunk kevés /almacsutka, szilvamag, fokhagyma, méz, valamint méz és fokhagyma együtt/. TJgylátszik, hogy a méz és fokhagyma, mint egyébként is közismert népi gyógyszerek a karácsonyesti gyógyszerek közül is a legfontosabbak. Adataink egyikére sincs párhuzamunk^ csak két fokhagymára vonatkozó adatot emiithetünk itt meg.^

1 A német és szláv nyelvterületen egyaránt a kenyér és bizonyos kalácsfélék látszanak legelterjedtebbnek, és szinte kizárólagosnak, mint karácsonyesti gyógyszerek. A külföldi adatok is szórványosak és heterogének, mégis, mintha valami többletet látnánk a magyar adatokhoz képest; a kenyér, kalács általában nem szerepel a népi gyógyászatban - itt mintha inkább a karácsonyi sült tészták önmagukban hordozott tulajdonkságairól lenne szó - bár maguk a gyógymódok /és természetesen a betegségek/ itt is az általános népi gyógyászat köréhez kötik az anyagot.