Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

II. Az eredetkérdések

sem tekinthető e motivum a magyar karácsonyi vacsorára jellemzőnek. Kiderül azonban, hogy egy elsősorban szlovák /de részben ruténekre, románokra is kiterjedő/ gócban egyik Nyitra megyei adatunkhoz /combmosás mézzel/ sok párhuzam kinálkozik: ezek az adatok a lány és a fiu homlokának, esetleg a lányok csecsének mézzel való bekenésére, illetve a legények, lányok mézzel való csalogatására vonatkoznak. Egyébként szomszédainknál is csak néhány szórványadat található* tehát vizsgált területünkön sehol nem látszik a szerelmi va199 rázslás jellemző motivumnak. A méz mint szerelmi varázslóeszköz egyébként karácsonyon kivül igen elterjedt, eredetkérdései nyilván nem oldhatók meg csak a karácsony vizsgálatával. _e/_A_család _ös_szetartá^a Néhány szórványadatunk arra vonatkozott, hogy bizonyos ételekből a család minden tagjának ennie kell /alma, dió, különböző csemegék, pálinka stb. - főleg palócok, kisebb mértékben Délalföld és Dunántúl/. Ha van magyarázat, ez minden esetben a család összetartására vonatkozik: ne tévedjenek el, hazataláljanak, el ne feledkezzenek egymásról 3tb. Adataink pontos megfelelőjét találjuk szlovákoknál és cseheknél*^ - az eredet iránya tehát részben itt keresendő, ügy gondoljuk, hogy e motivum - lényegét tekintve /a családi közösség összetartása/ beletartozik egy nagyobb motivumkörbe, melyhez már minden szomszédos népnél találunk adatot. Idetartozik a délszlávok "mirbozanje" nevü szokása, mely a családtagok csókkal, köszöntőkkel véghezvitt szertartásos kibékülését jelenti,^*

1 valamint a délszlávoknál és a német nyelvterületen ismert szokás, mely szerint bizonyos ételeket, főképpen kenyeret, kalácsot szertartásosan osztanak szét minden családtagnak, sokszor még a távollévőknek is.*^ Különösen az osztrákoknál nyilvánul meg szépen a karácsonyi vacsora közösséget összetartó ereje.^