Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)
II. Az eredetkérdések
voknál viszont gazdag adatcsoportot. De kérdés, hogy ezeknek az állatfigurákat ábrázoló kalácsoknak az esetében feltételezhetjük-e a háziállatok sorsának analógiás biztosítását? E kérdés eldöntéséhez talán kulcsot ad az a néhány adat, mely szerint az állatfigurás kalács készítéséhez az állatokra való ráhatás közvetlen módja is hozzájárul: két délszláv adatunk szerint az állatfigurás kalácsból, illetve le192 pényből az állat is eszik, illetve egy orosz adat szerint a kozulki nevü állatalaku kalácsot az állatok kapujára helyezik, hogy az állat hizzék és nyáron a legelőről visszatérj enj 193 valamint Schneeweiss szerint a XVIII • században a szorboknál még általános volt az állatfiguráü kalácsok sütőse, melyeket az állatoknak adtak enni, egészségük biztosítása érdekében. 194 E figurális kalácsok hiánya a magyar anyagban törvényszerűnek látszik. Háziállatok fejlődósének serkentésével kapcsolatos gazdag anyagunk tehát nagyobb részben szláv, kisebb részben német, illetve osztrák, néhány motívumot tekintve román eredetű - de a különböző helyekről gyakran teljesen egyező anyag került a magyar néphitbe. Feltűnő, hogy az átvétel aszóknak a motívumoknak az esetében gazdag, amelyek szerint az állatok ellátása nem kerül különösebb fáradságba: a kész karácsonyi ételekből megetetni az állatokat egyszerűbb, mint külön ételt készíteni. Ez esetben nyilván meg lett volna az alap a magyar néphitben a bonyolultabb esetek átvételére is - mégis ezek majdnem teljes hiánya az állatokkal kapcsolatos hiedelemkör szomszédainkénál kisebb fontosságra mutat. Feltűnő ugyanekkor, hogy olyan motívum is akad - bár a legegyszerűbbek közül - mely a magyar nyelvterületen virágzott ki, valamint feltűnő az agrárritusokkal kapcsolatos motívumok és a figurális kalácsok teljes hiánya. c/^Szé^sé^gjL egész_s^gvaráz_s_lá_s E csoportunk részben összeolvad a betegség megelőzésére vonatkozó csoporttal, mégis külön tárgyaljuk, mert az