Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)
II. Az eredetkérdések
akár a nyugati szláv népcsoportoknál. A fő téli ünnep itt az újév /ugyanez vonatkozik a még ezután tárgyalandó románokra/. E népeknél a karácsonyeste, illetve az egész karácsony szokás és hiedelenköre viszonylag szegényes, másrészt bizonyos eddig karácsonyinak megismert /ós egyéb téli ünnepeken, pl. újévkor ritkábban előforduld - vagy pl. a németeknél újévkor is megismétlődő/ vonások itt elsősorban az újévhez kapcsolódnak. E rövid jellemzésben általában csak a karácsony estéjére szorítkozunk, de az egyes motívumok összehasonlító elemzésénél természetesen nem nélkülözhetjük majd az újévi szokások áttekintését. - Az itt mondottak elsősorban az oroszokra /és a románokra/ vonatkosnak - a rutének karácsonya az északi magyarhoz és szlovákhoz hasonlóan gazdag. A rutén karácsonyi vacsora gazdag, többfogásos,gyakran szigorúan megszabott rendű. Az ételek közül legjellegzetesebb a mézzel-iiákkal Ízesített főtt buza, ehelyett azonban sokszor hasonlóan ízesített főtt, vagy gyakran öntött tésztákat találunk. A különböző sült tészták /fánk, pirog/ is fontosak. A busa mellett fő ételek a növényi termékekből készült levesek: a főtt aszalék és a babj néha gomba,káposzta, esetleg répa, krumpli stb. /mindez bojtosén elkészítve/. A gyümölcsök - alma, dió - kisebb fontosságúak, viszont jelentős szerepet kap a fokhagyma /a fokhagyma sokszor az asztalnak is elengedhetetlen tartozéka/. A vacsora gazdagságának mintegy ellentéteképpen bizonyos tilalmak, megkötések is fontos szerepet kapnak /nem szabad a szabadban enni, mákot enni, a vacsorához vizet inni stb./. Az étkezés, az asztal előkészítése, stb. egyébként is meglehetősen szertartásos /köszöntők a szalma behozatalakor stb./. A karácsonyi vacsorán megjelenik a "polazsenik" /vendégüllátott, áldást és termékenységet hozó idegen személy/. Karácsonyeste általános a megbékélés: pl. a gazda és cseléd együtt eszik. A karácsonyi asztal alá /sokszor az egész padlóra/ szalmát, szénát szórnak, a sarokba állítják az utolsó kévét, az asztal alá vasdarabot, szerszámokat tesznek} az asztal