Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyitáshoz, boszorkányhithez, erdőkultuszhoz

környékünkön a makkoltatás, lebonyolítási módja még feldolgozásra vár. V.ö. Szabadfalvi József

; Juhmakkoltatás az északkelet-magyarországi hegyridéken.MüTeltség és hagyomány V. /1963/ Bp. 4. A makkoltatással kapcsolatos vándorlásra is figyelmet kell forditanunk. Y.ö. Gunda Béla

; Az Ormánság múltjából. Debrecen 1956. 20-21. /Gunda Béla

;Néprajzi gyüjtőuton./ Jó termés idején napjainkban a szarvasmarháknak is adnak makkot. Hely ne vek is igazolják a 1Ó- és szarvasmarhatenyésztés kiterjedtségét; Tehentánc

, vagy másképp;

?ánci elnevezésű szőlőhegyoldal, melyhez az ismert magyarázatot fűzik a berúgott tehenekkel kapcsolatban, Bikaut

, Csapás ut

, Csikóortás, Zsellé rek legelője

, Telkesek legelője

, Barátlegeló

. Hadai Gyula: A régi gazdálkodás emlékei Diósgyőr földrajzi neveiben. Kézirat. 2-16. 4. Az erdőtörvények életbelépte véget vetett a nagyarányú erdei legeltetésnek

. Diósgyőrben két csorda volt; a telkeseké és a zselléreké. Felsőgyőrben a zselléreknek volt csordájuk. Közös volt viszont a gulyájuk

.A gulya tavasztól-őszig kint volt a legelőn. Yolt nyáj is; külön a felsőgyőrieknek és külön a diósgyőrieknek. Csikókat nem szivesen neveltek az utóbbi időben; a csikó nem birja a hegyet, ez az itteni vélemény. Az 1920-as évekig a közbirtokosságok intézték a legeltetést, később a felsőgyőri és a diósgyőri legeltetési társulat

, majd legújabban; a diósgyőri legeltetési bizottság

. Felsőgyőrben nincs csorda. A legeltetés az ujdiósgyőri tsz. tulajdonába átment legelőn történik. Az igásállatok legeltetéséről a család valamelyik tagja gondoskodik. Sokszor éjszakára is kintmaradtak a jószággal. 5. A jelenlegi csorda- és gulyalegelő valamikor erdő volt. Néhány fát meghagytak, illetve ültettek a legelőn. Az ujdiósgyőri tsz. gulyája május elsejétől későőszig kint van a lyukóvölgyi legelőn. Karámban éjszakáznak az állatok.