Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai

Nincs rossz ut, csak rossz ló. - Nyakas lónak nyakába vetik a kötelet /meghúzatják/, - A nyavalya lóháton jön /a betegség gyorsan érkezik/. - Nyerit mint ló az abraknak. - Nyomtató lónak ném kötik be a száját. - Nyűgbe vetett ló nem messze nyargal. - Okos mint a ló! - Oldalról köti a derest /lopott lóra értik, hogy ne lássák/. - ökör szántja az abrakot, ló eszi meg /szegény ember dolgozik az urnák/. - Paripa, fegyver, feleség: nem közös jószág. - Paripa lónak is csak egy a lába. /Mert ha egy eltörik, a többi már nem ér semmit/. - Röst lovon nem fog a szó. - A röst ló sarkantyúval jó. - Reszket érte, mint farkas a csikóért! - Rossz csikóból is válhat néha jó /fiatal emberre használják e mondást/. - Röhög, mint abrakjának a ló. - Serény ló megérdemli az abrakot. - Szép asszonynak, jónak, jó járású lónak kár megöregedni. - Szürke vagy fehér lótól nem kérnek vámot /hanem a gazdájától/. - ütni kell, mint a rossz lovat! - Van lova, de nincs kocsisa /szegény ember/. - Verik, mint szekeres a lovat. - Vén ló is megröhögi az abrakot. - Vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó! - Zab hajtja a lovat, nem az ostor, - Zabba mennek a lovak! /ezzel ébresztik a kocsin elszenderedő embert/. - Zabola, fék, ostor: délceg lovat megtör. - Zabla nélkül a ló sohasem lészen jól - Zabolátlan lovat nehéz megtartani.