Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai
el. Vékony Péter és Gömöri polgárok azt állították, hogy ajzon ló valósággal a menés közben nyúlt nyakú . 1802." "Fekete paripa, a nyakán és a haja alatt billeg és 3-as szám forma van. 1803." " Kisded setét pej, poroszka paripa , billegtelen. 1802." /poroszka = sebes aprő lépésekkel mintegy csúszkáló lábakkal járó ló. MNXSZ./ "Elvesztek nyűgből két lovai, az egyik szürke hatodfü , a jobbpofáján M billegü paripa , pókos lábu , a másik fekete sült szőrű , ez is pókos lábu, öreg volt. 1803." "Aug. hó 17-ik napjára virradóra ellopták egy hóka, mindkét hátulsó lábára kesely , sárga szőrű , jegytelen, billegtelen paripa lovát . Ott tartották és a hátsó lábát forgóssá tet ték . 1807." Hasonló leírásokat még százával sorolhatnánk fel, de ezekből az olvasó nem állapithatná meg, hányféle szinü lovat ismertek őseink, azokat milyen szavakkal különböztették meg egymástól, továbbá, hogy milyen kifejezéseik voltak a ló termetére, színfoltjaira, stb. Ízért a lóra vonatkozó adatokat szétválogatva, sorrendbe szedve, külön-külön sorolom fel. Először a ló színét, azután a színfoltjait, s igy tovább. Természetesen a régebbi időben nagyobb jelentősége volt annak, hogy az elveszett ló pontos leírása érkezzen a hatósághoz, hogy a bitang akolból azt ki tudják keresni, választani. Aki nem irta le pontosan az elveszett lovának nemét, korát, szinét, színfoltjait, termetét, annak a kecskeméti hatóság embere ilyen levelet küldött: " Nem írja micsoda szőrű, micsoda billegü, paripa-é vagy kan ca, hanem csak ló, a pedig az isten tudja hány ezer különbö ző van egymástul a világon . Nálunk az igazi legitimatio az, hogy szőrit, billegit, jegyit, foltjait, s kitől lett szerzését és minden más minemüségeit bebizonyítsa a tulajdonos." 1823.
