Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai
tán a töröknek Titelig való szállításában a kecskemétiek vesztesége 115 ökör. S nagy erőpróbák után természetesen az ősi, ellenálló magyar fajta három maradhatott csak fenn. Hankó munkájában megállapította, hogy 1870-ben még hazánk szarvasmarha állománya majdnem teljesen az ősi magyar fajtából állott. Ezzel szemben a magyar barom állandó keveredésére mutat az, hogy a 171. század végétől a JjJ. század elejéig terjedő időből a kecskeméti levéltárból a marha színére 145 különböző elnevezést tudtam összegyűjteni. 1 baromnak, illetve a marhának egymástól való megkülönböztetésére elsősorban a nem és kor meghatározása szolgált. A kor jelölésére szolgáltak a szopós , - tavaszi , - rúgott , - tavalyi , - továbbá a másodfü , - harmadfű , - negyedfü meghatározások. lét éves Korában a borjú az első két fogát, a következő évben a második két fogát veti el. Ennek alapján a borjú korát a foga hijjárói pontosan meg lehet állapítani. Ennek ellenére többször támadt vita a borjú korának megállapításánál. 1784-ben "Egy kérdéses tinóról tulajdonosa azt állítja, hogy az nem negyedfü most, hanem ötödfü, mivel jól tudja, mert az ő tehene ellette és egy borjú foga vagyon. Talpas, a gulyás pedig a tinót negyedfünek állítja lenni, és két borjú foga volna egy felől." A Városi Tanács megvizsgálván a kérdésben forgó Tinót - "Adószedő Perenczi Gergely Ur negyedfünek állítja és idején való borjúnak, mivel két fogát éppen most váltotta, kettő pedig még borjú fog szájában vagyon. Feő Biró Hagy János Ur hasonlóképpen ezen sentimentómban vagyon, Fekete Sándor Ur pedig és többek ugy tartják, hogy most ötödik fűbe harap." "Hogy azért ezen kétséges dolog voltaképpen elintéztethessen, az rendeltetett; hogy a kérdésben forgó Tinó maradjon pünkösd másodnapjáig, ugy mint 31 májusig és akkor megvizsgáltatván fogai* ha semmi borjú fogai nem lesznek, az irsai lakosnak
