Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyitáshoz, boszorkányhithez, erdőkultuszhoz

gézett, megrontott beteg kisgyereket szülei kivitték az erdőbe. Kétfelé hasitottak egy facsemetét, lehajlították, s a fehér ingecskébe öltöztetett gyereket ezen áthúzták, ugy, hogy az ing ottmaradjon. Ezután már hozzá sem értek az inghez, otthagyták, s együtt hazamentek. Nagyon biztak ebben az eljárásban, ugy mondják, hogy a sovány, sápadt, beteg gyermek ezután meggyógyult. Még 25-30 évvel ezelőtt is lehetett látni a diósgyőri erdőkben ilyen fehér ingecskéket. Kígyók

tól is féltek a régiek. Felsőgyőrben mindig megnézték, nem vittek-e be a szénával kigyót istállójukba. Kiszívja a tejet, gondolták. Mindjárt mondták, mihelyt zizegésszerü zaj hallatszott; "Kigyó van a házban!" Bükkszentkereszt és Bépáshuta mellett gyakran látni véltek nagy, tarajos-kígyókat. Láttak olyan kigyót is elsuhanni, amelyik ilyen hangokat hallatott; ke-ke-ki-ke. Ehhez kapcsolódik az itt is fennmaradt sárkányhit emléke. A felsőgyőri határban található a Kis- és Nagysárkányszakadás* Rétnek használták. Szakadás, mert repedés látszik a talajon, erre folyt le az esőviz a hegyoldalról. Régebben azzal ijesztgették a gyerekeket,hogy kakastaréju sárkányok vannak ott. A sárkányok hatalmas carajoskigyók, olyan nagyok, hogy képesek megenni a gyerekeket. Szállni tudnak a levegőben. Mádai Gyula Jegyzetek 1. Diósgyőr a vár alatti település. Földvár állt itt a honfoglalás előtt. Nemzetségi, majd királyi birtok, koronauradalmi központ. Felsőgyőrben, vagy Majlátón kolostor állt. Diósgyőrben ez a Hámor-Lillafüred felé nyúló, régen zselléreklakta része 1886-ban közigazgatásilag is egyesült az 1871-ben még mezővárosnak nevezett vár-körüli településsel. Alsó-Felsőhámor /ujabban; Lillafüred/ Ó-