Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Márton László: A békési lótartás ismeretanyaga és szókincse

kerekeinek küllőjei közé dugja, hogy a lőcsbe beleakadjon, ne foroghassanak a kerekek. Fellép a kocsira, átveszi a hajtőszárat. Halkan szólitja a lovat és csettint a nyelvével. A ló nekilendül a hámnak, eleinte egy kicsit furcsállja, hogy nem gördül utána az üres kocsi, de a néhány ostorcsapásra belefekszik a hámba, a csúszó kerekek mély nyomot vágnak a gyepen. Barátunk ám ezzel sem elégszik meg: jobbra, balra fordul a kocsival, majdnem felborul, mikor kanyarodik. Viszszamennek a vásárba s csak ennyit kérdez a vevő; - Mír akarja eladni? A gazda mond valamit, nem értem jól. A vevő tudomásul veszi s komoly hangon megkéri a lovat; - NÍgyezér. - Ha az ötöt nem kapom még írte, inkább hazaviszem. A vevő elmegy, de a gazda látja, hogy tetszik neki a ló. Ujabb vevők jönnek, kérdezik az árát. Azoknak már igy felel: - Nigyír kírtík. Az előző vevő megint visszajön. Ugy látszik, nem ta-* Iáit alkalmasabbat ennél, ezt szeretné megvenni. - Nigyezerkétszáz! A gazda rázza a fejét, mire amaz elkapja jobb keze csuklóját és elkezdi csapkodni a nyitott tenyerét. - Nigyezerháromszáz, oszt el van kelve! Végül is 4.500 Forintban megegyeznek, egymásba kapcsolódik a két erős tenyér; a vásár meg van kötve. Az uj gazda feladj a a foglalót s elmennek a paksust átíratni

. Nem mindig ilyen simán történik egy ló eladása, hiszen rossz lovak is vannak és azokat is el kell adni. 1. Legnagyobb baja a lónak,ha csökönyös

.Hossz betanítás, rossz bánásmód következménye. "A sebes vírti, szilaj lú