Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Márton László: A békési lótartás ismeretanyaga és szókincse

és már fogja is a kötőféket, hogy a vevő megnézhesse a lő fogát* Az szétfeszíti a száját és megnézi, de közben beleszagol a szájába, nincsen-e beitatva* Körüljárja még egyszer, nézi a lábak állását. A lő fejénél hirtelen öklével a ló szeme felé sujt. Az ijedten félrerántja a fejét, madj elszakítja a kötőféket. - sem vak az a In, mit gondol? - méltatlankodik. - Tegye fel neki a lábát. - Megnézi azt is, megtapogatja a békáját, látja, nem telitalpn* - Osztán mi vóna az ára? - kérdezi ünnepélyesen. A gazda kimondja az árat, a vevő nem szól rá semmit. - Oszt húz ez a In? - Elhúzza e még a hegyet is! - Na vezesse meg! A gazda kötőfékszárnál fogva a kocsi körül elvezeti a lovat, a vevő szigorú szemmel, messziről figyeli a lő járását. Ebben sem talál hibát, de mégis kicsinyli a lovat. Gondolja azt az 500 Forintot csak azért tette rá a cimbora, hogy legyen mit lealkudni. - Nem ir ez annyit. - Lehet, hogy magénak nem. A vevő elmegy, közben többen jönnek, nézegetik az árát kérdezik. Gigánykupec is jön, de csak felét igéri. Nemsokára visszajön az ember. - Megmerné hagyni próbálni a lovat? - Lehet, egísz nyugottani A másik lovat kifogják a kocsiból ős ezt fogják be helyette, barátunk közben figyeli, engedelmeskedik-e a ló, nem-e csökönyös, nem-e hámsirós, nem-e farkallós. De a ló szépen engedelmeskedik* - Mennyünk kívül a vásáron - utasitja a vevő a gazdát. Az agy gondolja, itt már lesz valami. Kivülhaj tanak a vásáron, a birkalegelőn megállnak. A vevő akkorra már keresett négy jó erős karót, azt a kocsi