Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Márton László: A békési lótartás ismeretanyaga és szókincse

gazda életében* Legkönnyebb volt az eladás, ha a katonaság Tette meg rámondanak* Az ilyen közelgő eseményt dobszóval hirdették ki. "A nyíregyházi huszárokho Téttík meg 700 Pengő jir a lovamat, remondába." "Egy virtikli parasztembernek, ha lovat akart venni, tisztába kellett lenni a Innak minden tulajdonságával, máskülönben nagyon becsapták." "A jó lú nem több 5 évesnél. Ilyenkor mán be van jól rakodva

. Mer két éves korátul öt éves koráig mindig jön a foga, fáj neki* Le Tan soványodva, nem tud jól enni. Hámos lúnak legjobb a kisnóniusz, ha olyan 5 mázsás. Az erős, SZÍVÓS, nem nagyigényű. Aszt kell nízni az eladó Iánál, hogy a szttgye légyén jó szílés, a fejit tárcsa egyenesén, né kc— nyíccson, mert ha konyít, ott mán valami baj van. Az nem olyan nagy baj, ha egy kicsit rugós vagy ijedős, ahho' még lehet bízni. A serínye légyen erős, vastag, ott van az erő. Dereka légyen rövid,csípeje telt.A lába ne légyen francijás, csámpás, merett, kaptás. A hátujja né légyén tehénállású, né légyen gacsos. Sárga sé légyén a sárga lú nem jó, különösen, ha még harizsnyás is. Legjobb a szürke, pej, meg a deres" /Fodor László közi./. De a lovak sem egyformák. Rossz lovak is vannak és azoktól is szeretne valaki megszabadulni, hát elviszi a vá sárba

. A környék leghíresebb vására a békési vásár volt, mely három napig tartott, a lóvásár volt pénteki napon. A vásár legismertebb alakja volt a lukupec

. Ha ránézett egy lóra már tudta, mit ér, de ennek felét kínálta. Iparengedélye volt s adót fizetett, mint lókereskedő. Egy-egy vásáron összeszedett 10-12 lovat, hogy majd egy másik vásáron - i gyakran ugyanazon - bizonyos felárral továbbadja. A kupec - ha kevesebbet adott is egy rossz lóért,mint egy magányos de az eladó biztos lehetett benne, hogy az elkelt, mert a kupec sohasem hozott vissza lovat. A cenzár a vásár élősdije. Pénze nincs, hogy lovat