Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Márton László: A békési lótartás ismeretanyaga és szókincse

23. Karórágó Nagyon csúnya betegsége a lónak, nem bir enni, merthiányaik a nyeldeklője. Mindig éhes, kinjában a jászolt rágja. Az ilyenen igyekeznek túladni. A cigány vagy a kupec o— lyan furfanggal él vele, hogy mikor kiviszi a vásárba, odaköti a saroglyához, de nem a kötőfékjénél fogva,hanem a nyakára kötött kötélnél fogva. Talajdonképen ez a szorosan megkötött kötél helyettesíti a nyeldeklőt, hogy valami nagykinnal ledöccenjen neki a falat. Ha kérdezi a vevő, hogy miért ni. 33 kötőfék az állat fején azt feleli, hogy vegyen neki az uj gazdája, ő nem köteles kötőféket is adni. Ha elkelt a lő és másnap visszahozzák azt mondja: "Nem látta, hogy nálam milyen szépen evett? Etesse maga is ugy". 24. Bagózik Az öreg lónak már nagyon kopottak, előreállóak a fogai. A pévát nem oirja megrágni ezért le sem birja nyelni. A szájában forgatja egy darabig, végül kiköpi, ügy segi+enek rajta, hogy moslékot itatnak vele. /A közlések Szabó Mátyástól és Fodor Lászlótól va-' lók./ IIY. Lécsere, lóvásár, adás-vétel. Knpecfogások

. Ha egyik parasztember látta, hogy a másiknak a lova jobban illene az övéhez, természetük, termetük, fajtájuk, színük, mozgásuk jobban összeülik,akkor megkérdezte társát, hogy nem cserélne-e vele lovat.Ha az belement, akkor cseréltek. De ha az egyik értékesebb mint a másik, akkor tódást kellett rá adni. "Cserélek, de mennyi tódást acc rá?" Ha nem kellett tódást adni, akkor "szőrön szőrt cseréltek". A ló eladása vagy vétele igen nagy esemény volt a