Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Márton László: A békési lótartás ismeretanyaga és szókincse

hocscsak ígjén. Majd mink még arra hajtyuk a túzokot, az belemegy a tűzbe, oszt té még mégfogod. De égy szét né szójj egísz íccaka, né kiabájj, mer akkor nem megy oda a túzok. Levitte a cimbora a nagy hát szalmát, mink még megvártuk, hogy meggyuccsa, ótán behajtottunk

,ú még tüzelt magába egísz íccaka." /Domokos Gábor 69 é. fm.közl./ "Másik játik is vét. Na mit jáccunk,hát valamék huncut kölök kitanálta, hogy kéresztéj jünk

. Na jó, hát kereszté jjünk. Eszt csak akkor lehetett jáccani, ha sokan vótunk, legalább nyócan, tízen. Nigy gyerek léfekütt hányat a fődre, lábbal össze, mint ahogy a kiviket lerakják, mikor keresztbe rakják. Ahányan vótunk, mind egymás tetejibe feküttünk, hanyatt,mint a kivik. Legutójjára hattuk aszt, akivel ki akartunk babrálni, ev vót a pap, örült is a gyerek, hogy ű lehet a pap. Na tegyük fél a papot. Féltettük a papot, hanyatt, a többi tetejibe. Kössük is lé. Az alsók léfokták a kézit lábát, hogy mék se bírt mozdulni. Jön a gazda, a legöregebb legíny, oszt mongya: Nagy eső vót a hétén, mégnizem, nem-i ázott be a keresztem. A kézit előre bekente kocsikenőccsel oszt odanyúlt a papnak a lába közzé, jól megmarkolászta. Hű beázott e bizony, még araszós csírája is van mán! De ni, még a pacsirta is idefíszkelt, itt van két tojása. Ide csak égy veder vizet! Erre lett nagy nevetís, oszt szíjjel gurultunk." /Domokos Gábor 69 é. fm. közi./ A lóval biró parasztembert ugy hívták, hogy lovasem- bér

, aki lovazott. Ráérő idejében fuharba ment. Ha olyan szegény ember hivta, aki nem tudott készpénzzel fizetni az napot tótőtt neki, l'édógoszta a fuvar árát. 1 kishold /1000 négyszögöl/ föld felszántásáér 3 napot kellett tőteni

, ez vót a naptőtis

. Abban előre megegyeztek, hogy a napot mikor 71. A lófogat ledolgozása