Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Márton László: A békési lótartás ismeretanyaga és szókincse

kell tölteni? kapáláskor, aratáskor, vagy tengeri töréskor, Ha sokallta társa a három napot, azt felelte: "Hárman dógozunk, a két lú, még én. Még még az eke is műbe van

." Ha a lovas ember nem ment szántani, csak a lovakat,ekét adta kölcsön, akkor két napot kellett tölteni. Egy hold kukorica megekézéséért két napot kellett tölteni, egy fuvarért 1 napot. Vesszőt, rőzsét ríszibe hozta haza a hullámtérről vagy az erdőről: harmadába

. VII. Az ember és a lő "Asszonyt, lovat, kaszát nem szoktak kőcsönadni!" így szól"egy békési közmondás,mely szerint a békési parasztember életében fontossági sorrendben a ló a második helyet foglalja el. De vannak, akikre azt mondják: "Az asszont csak annyival szereti jobban, hogy véle is hálhat." /Domokos Gábor 69 é. fm. közi./ "A virtikli parasztembernek mindéne vót a lú." /Hidvégi László 45 é. fm. közi./ Ugy bántak a lóval, mint egy családtaggal, sokszor még annál is jobban. Vigyáztak, még né húzassák

, meg ne fáziccsák. A jó gazda nem üti a lovat, csak szól neki

, az ostorral mégleggyenti

. "A jó kocsis, ha látja, hogy lova kezd izzadni, lí- písre fogja

, nem rak többet, mint amennyit a lü könnyen elbir. Ha útközben láttya, hogy a ló vizelni akar, - amit arról ismer fel, hogy a kanca hátul villogtat

, szijjelrakja a lábát, a paripa meg a csődör leengedi a himvesszőjít, - megállítja űket, haggya vizelni. Kőesőn oda nem adná a lovat az Isten féllábáír sé. Mert az állatnak az ember az istene. Ha kimelegedett, pokróccal

, bundával létakarja, meg né fázzon. Mig le nem hült, nem itattya, mert ilyenkor kaphatja még a kehét." /Hidvégi László 45 é. fm. közi./ "Mikor a gazda hajnalba kimegy a lováho, elébb nevin