Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Márton László: A békési lótartás ismeretanyaga és szókincse

ság, vastag, szögletes lábszárcsontok. Kissé lassú járású, de szi'ós, a nehezen művelhető kötött, fekete fcldeken valé munkára a legalkalmasabb- Eladásra is szivesen tenyésztették mert emiitett jé tulajdonságai miatt ezt vette a katonaság is hámos lőnak a tüzérekhez meg a trénekhez. Egyedüli szépséghibája, hogy a fejét szereti lelógatni, - különösen öregebb korában. Nem tartja fel fejét olyan büszkén mint lipicai és arabs társai. A Nóniusz után a legkedveltebb fajta az arabs

. %yes gazdák a Nóniusznál is többre becsülik. Szebb testalkatú, karcsúbb, arányosabb annál. Nyaka vastag, szügye széles. Csügei erősek, rövidek, ami nagyon fontos, mert a hosszú csügü ló hamar megkaptáscdik

. Győsősebb

. Hamar kitör, mindig szaladhatnék, igen megválogatja a kocsisát. A Lipicai-fajta inkább hintóba való, prácéslünak. vagy nyergesnek

. Büszkén feltartja a fejét s könnyed járása van. Az angol "uri lú", parasztok nem tartották. Kedvelt fajta volt a sárga szinü gidrán. Két változatában tenyésztették: kis gidrán

, és nagy gidrán

.Szép test-alkatuk miatt prádéba haszn-lták, meg a hintó, stráfkocsi elé. Sokan idegenkedtek tőle sárga szine miatt, különösen, ha még harizsnyás is volt a lába. Egyesek azt mondták: "Sárga lú nem lú!" Nagy tekintélyük van a fuvarosok előtt a sodrott lovaknak, melyek hidegvérű és melegvérű szülők kereszteződéséből születnek. Ha hidegvérű kancát fedeztetnek melegvérű csődörrel, akkor könnyebb sodrottat

, ha melegvérű kancát fedeztetnek hidegvérű csődörrel,akkor nehezebb sodrottat nyernek. Melegvérüek a gyors, könnyű lovak, az arabs, a lipicai és még a nóniusz is. Hidegvérttek a lassú, nagytestű, lomha járású, de nagyon erős mura lovak. Ilyeneket csak fuvarosok használtak. /A továbbiakban a "használ" igét az alkalmazásra, tartásra utaló értelmében elkerülöm, mert ez a