Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon
kai a távoleső Suba féle földünkre. Egyik gulyásunk ott is éj jelezett velük több napon át. E gyik éjszakán a csikók valamitől megriadtak, s négy vagy őt csikó vissza is talált a tanyánkra. Egyszer meg a kiskőrösi vásáron eladtam két csikót öregcsertői embernek, ki a csikókat haza is vezette, de már másnap visszaszaladtak a bánegyházi tanyánkra, pedig azt az utat még sohasem járták. Útjukban egy keskeny, de mély patakon kellett átúszniuk, miközben az egyiket a viz lefelé sodort' 3 ., Jó messzire, úgyhogy ez a csikónk a másiktól elszakadva, órákkal későbben ért haza a soha nem látott tájékról. Sas Gergely volt debreceni huszár beszélte, hogy az egyik kimustrált lovuk egy kubikus ember tulajdonába került. Egyszer - amikor sorakozót fújtak a huszároknak, a mustra ló a trombita szóra a hadházi útról kordéstól rohant a felsorakozó huszárok közé, még pedig ugy, hogy felsorakozása közben 4 más huszárlc *at megsebesitett a kordéval. Tóth Varjú István pusztacsősz egy 20 Ft-os szijhátu fakó lovat vásárolt maga alá, de mint nagyapám az egyik versében irja: "A jobb lapockáján császár numerus volt, Kern birt a szájával, ha a trombita szólt... fjyszer is vágott-végü, szuette puskáját nyakába akasztva elindult a Hókával egy pünkösdi vágó irányában. Alig ért a fejetáki lapos iránt, megfújják ám a trombitát a rajcsurban /az önkényuralom idején/ a polák katonák; gyakorlatoztak a halasi Vásártéren. •••Csikó lett a Róka, lapdázott fejével, Pista húzta száját mind a két kezével, De a Róka vitte, be a svadron közéj A sok svalizér őt bámulni nem győzé... A cseh tisztek meg "Kossuth betyárok" nézték, s kegyetlenül elverték, ugy hogy:
