Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

Jegyzetek

; 1. Névtelen kézirat felhasználásával. Kb. a III. század elején irta egy Chyrurgus növendék, vagy tanultabb kuruzsló. Eredeti kézirat a halasi Múzeum adattárában. III* fejezet. A lovak httsége

t lelkisége és tájékozódó képessége A ló is csakúgy érez, mint az ember, de az egyik figyelmesebb, mint a másik. Van örömük, jókedvük, amit az ügyes paraszt hamar felismer a ló mozgásáról, viselkedéséről, nyihogásáról vagy nyeritéséról. Ha csinyt tesz, vagy károkat okoz, ha megverik is érte, megbocsátja, s azt ki is mutatja, csakhogy nem minden paraszt ért az állatja nyelvén. - Vettem egy makrancos lovat - mesélte Buhin Balázs, sokszor kellett Ütlegelnem, de amikor jól csinált valamit, éreztettem vele az elismerést a meg-megsimogattam. Mikor eladtam a vásárban, félév nmlva visszaszökött hozzám, megállt az istálló ajtóban s mikor nyihogására odamentem hozzá, a nyakával magához Öltéit és nyalta a kezemet. Meghatódtam s kihullottak a könnyeim. Ebből is látszik, hogy a ló okos volt és tudta, hogy a verésemre mindig rászolgált. SZÍVÓS kitartó ló volt, de ha észrevette, hogy nem én fogom a gyeplőt, mindjárt hátraarcot csinált. - Egyik ló megfigyel mindent, a másik nem törődik annyira, semmivel. Amelyik figyelmesebb, a tájékot is jobban megfigyeli s visszatalál a régi gazdájához. Tudok egy esetet az első világháború idejéből, amikor a katonaló a gazdája nélkül hazajött Halasra. A harangsző meg a kutyaugatásról is tájékozódik a lő. Gáspár Mihálytól ezeket hallottuk; - Bánegyházi /puszta/ tanyánkról - ugy szárazság idején - a jobb legelő miatt áthajtottuk a csikókat a marhák-