Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

vagy szándékosan elromlott. Sántaság. Többnyire a nagyot ugrástői ered. Vezetgetni kell sokáig. Sárlős az ivarérett kanca, mikor sárlik. Szőrbélyeges a csalárd szándékkal, nem tüzes vassal, hanem vegyszerekkel előállitott szőrdudorodás. Tényészbénaság

. Többféle oka lehet. üres a csődör alá vezetett, de nem fogamzott kanca lő. Vemhes a fogamzott kanca. 6. Természetük szerint A jő természetű lő a leggyakoribb. Az ilyeneknek a rendestől eltérő semmi rendellenes szokásuk vagy öröklött rossz természetük nincsen. ímde hozzá nem értő vagy rossz bánásmőd mellett a legjobb természetű lovat is el lehet rontani. Pl. légyhez rúgott a lő, de a gazdája lábát is megütötte, s a rossz gazda ezért üti, veri, több esetben még a következő napokban is. ""^zel elrontja a lovát, mert rugóssá, harapóssá teszi. Ha jog'san verik el a lovat, tudja, hogy rászolgált, és sorsával megbékél és nem is romlik el. A rossz természetű lovat meg lehet fényiteni, hogy rossz természetét elhagyja, s az bizonyos mértékig sikerülni is szokott, de ehhez is érteni kell. Némelyik paraszt nem fedezi fel soha az idevágó ismereteket, pedig, mint a példabeszéd is mondja: Ha ok nélkül verik a lovat, elbutul, nem tudja magát mihez tartani. A lovak rossz természete közül ismertebbek a következők: Bagózó

. Az ilyen ló fogai nem érnek össze. Csócsál mindent, legelni sem bir, és csak a szecskával bir megbirkózni. Gyógykovácsok sikerrel próbálkoznak a rendbehozásukkal. Cseberbe-hágó. Menés közben egy vagy két hátsó lábát a kelleténél jobban fölemeli. Tompa lábúnak is nevezik. E-