Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

Töltetestől szerzi a bajt. Igen rövid a csüdje. Csiklandós

. Szalma-csutakkal csutakolják, esetleg egy pokrócdarabbal húzogatták végig a testétj fejét, sörényét s lábszárait, hogy csiklandóssága elmaradjon, ami lassan a legtöbbször sikerült is. Csillagvizsgáló

. Az ilyen ló a fejét és orrát mindig előrenyújtja. /Lt./ Csökönyös

. Inditani a biztató szóra, de még ütlegelésre sem akar. Egy ismerős parasztgazda egy leszakadt hátsó saroglyaláncból csinált ostort, amit az ostor kötelén a compó végére kötött. Két-három ütést ezzel is elviselt, de végre is meggondolkozott és inditott. Máskor már elég volt, ha a láncot csörgették. Legtöbben az első lábait vagdosták, s akkor el is indult. "A csökönyös lovat elinditani többféleképpen próbálják, magyarázta Molnár Ferenc gazda barátom. Szépen, okosan simogatva megvezetik. A szép szóra csökönyös. Amikor a ló gyenge szájú, a zabiára haragszik. Ki kell venni a zabláját, a gyeplüfej fennmarad. A kötőféket megfogni, vezetni, simogatni, s elindul. Legajánlatosabb zabla nélkül hajtani. Legyen jó erős "orradzó*. Leszokik a csökönyösségről. Amelyiknek a simogatás, zablakivevés nem használ, legjobb, ha láncostort csinálnak neki s legjobb 3-szor egy helyre vágni neki a gerincére s akkor elindul. Rászokik, hogy a kocsira tett láncot elég csak megrázni /fél az ütéstől/. A makrancos csökönyös lónak már ezek a próbák sem használnak. Én fundáltam ki: - Istrángját lehánytam és feltűztem. Kötéltartalék hiányában, levettem a kötőféket s a farka tövébe kötöttem, jó fent a far-csikjához erősitettem. A kötél másik végét a fölhérchez erősitettem. így próbáltam elinditani. Vitte a kocsit, mint a kőrságos. A hám eleje nem