Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

a/ Hezőhegyesi faj

ta magyarlovak; 1. A nagy Nonius

. Nagy termetű, lusta ló, de igázásra ez a legalkalmasabb a tájegységünkön. Többféle szinü. A honvédség, csendőrség, szivesen vásárolta. Ha angol vérüvel keveredik, fürgébb lesz. 2. A kis Nonius

. Termetre kisebb a nagy Noniusnál, de annál fürgébb. Igázásra nagyon alkalmas. Többféle szinü. 3. A Furió

. Elég nagy növésű, szegletes testű ló. Igen alkalmas remondák. Szinük leginkább fekete. Igázásra kevésbé alkalmasak. Parasztoknál kevés van belőlük, de a nagyobb gazdaságok ilyent is tartottak, hogy mindenféle szolgálatra kerüljön a tanyában alkalmas ló. 4. A G-idrány

. Termetre gyengébb a Furiónál. A teste gömbölyű, szinük többnyire sárga. Bal farukon a szőrben 5 pengős nagyságú barna folt látható. A fajtáját ez jelzi és ez csalhatatlan jel. Inkább hátas vagy konflis lónak való. 5. A Lepke

. Termetük közép, de hosszabb derekú a Furiónál. Szinük igen csak sötét pej, világos vagy nyári pej. Igázásra alkalmasak, sót igen jó biros lovak, de kevés van belőlük. Nem szeretik, mert tasla a fülük, és csapkodnak vejük, mint a lepkék. 6. A Vészmadár

. Alacsony, de csinos termetű lovak. Gömbölyű farnak, széles elejüek, marjuk telt és kidomborodott és tele szügyüek, nem apadtak. Igázásra jók, élénk mozgásuak. 7. A Tá

j

. Termetük alacsony, széles szegletes, szinük többnyire sárga vagy pej, okosok, figyelmesek,tanulékonyak. Igázásra igen alkalmasak, mert ezek a legkitartóbb lovak. Parádéra is megfelelnek. Élénk mozgásnak. b/ Bábolnai v. lipicai lovak. Ezek arabs, fehér lovak, kétfélék; 1. Homálytarka pofájú

. Termetük közepes, szinük, szempillájuk fehér. Igázásra a nagyvérüség miatt nem alkalmasak. Sok közttik a csökönyös és farkalóc. /Legtöbb csökő-