Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

tetszik neki. A zabla szabadon van, csak a kötőfék végéhez kötött kötélen megvezetgetik, lejjebb-feljebb, hogy a kötélen vezetést is megszokja, közben ráerőszakolt nevét emlegetik, hizelegnek neki. Itt is megkapja a simogatást. Se kutya, se puli ne mehessen hozzá, hogy csipogjanak, mert ez nyugtalanná tenné. Következik a rajcsur hosszabb-hosszabb kötélen, de a csikő menne ki a többihez. Arra kell vigyázni, hogy futásnak ne indulhasson, mert akkor az atyafit is kiviszi a méneshez, ugy mint egy tuskót, csak ugy gurul utána. A negyedik nap egy kis könnyű, arra szánt rossz hámot tesznek rá. Némelyik ilyenkor földhöz vágja magát, hempereg benne. Még egy segitség áll minden nap, jól a háttérben, hogy ha segitség kell, intésre ott teremhessen. Odamegy a segitség, s a csikó ilyenkor felugrik, rázza magát, nem tetszik neki sehogy se az "uj kabát*' /regruta mondur/. 2-3 óra múlva istállóba vezetik s megkezdődik a szoktatás a pucoláshoz. Sima /nem goromba, mert csiklandós lehet/ ruhával a kézben elkezdik törülgetni, lopakodva, óvatosan. Kitűnik a többszöri simogatás után /először mindegyik izgatott/, hogy csiklandós-e, s ahhoz igazodnak. Másnap - ha birja /nem rugdos, nem csapdos/ - kefével simogatják. Több napi kefélés után szalmacsutakot alkalmaznak. Ha ezt is birja, előveszik a vakaró t. Ez vaslemezből van, fésű fogai vannak. Külön lóvakaró van, mely a port feltágitja a bőrön s a kefe könnyebben kiviszi belőle. - Ha a vakarót nem birja megszokni/mert csiklandós/ akkor csak a csutak és a kefe marad. - Ha ezen átestek, valamely munkánál /trágyahordás/ az anyja mellé kötik /esetleg más ló mellé/. Azért is kivisznek néhány kocsi trágyát, hogy szokja meg a ló mellett való járást. Lehetőleg jobbról kötik a csikót. Most mióta "jobbra hajts" van, bal felől kell kötni. - Most már - ugyanígy kötve - hosszabb útra is mennek, de a "lóggot" ilyenkor fel kell kötni, hogy el ne fordulhasson az útból, s valakit el ne üssön, vagy rúgjon. Hu-