Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

hozzányúlhatott. Mikor már rászokott, a cukrozást elhagytuk. Ilyen bánásmód mellett, elválasztása után sem csökkent a, szép fejlődése. Ib. egy hónapig az istállóban maradt az any­jával. - Elválasztás után az első napokban kb. két óránként az anyját megfejtük, néha még munka közben is, mert kitŐ­gyelt. Némelyik kanca 10 liter tejet is adott naponta, ha összegyűjtötték volna, de kifejték a gyöpre. így lassan el­ apadt . Elválasztás idején - ha szerét tehette - a csikó sza­ladt az anyja elé, s megesett, hogy újból tejre szivta. En­nek megakadályozására a csikó orrára palókát kötöttünk. Ezek sokfélék voltak: Csizmatalpba vert szegek, cigány csinálta szeges palóka, sündisznóbőr palóka stb., de legjobb volt a "tábla palóka". a/ és b/ nél volt a szij vagy mad­zag, s azt a csikó füle mögött kap­csoltuk a fejére. Az ilyen palókát négy sarokra faragott léccel át sze­geltük, bevállazva . - Volt vaspalóka is, meg egy rossz zsákból készitett palóka is. Ez harisnyaszerüen készült s összevarrták. Az álla alatt a zsák egyik végét félig keresztül bevágták, hogy legeléskor a csikó szája szabadon járhasson, de szopni akaráskor a csi­kó orrcimpájára borult s a száját eltakarta s igy nem szop­hatott. Ez is bevált, mert szúrása nem volt. - Télire a csikó is istállóba került, valamelyik sa­rokba, s ha többen is voltak, igy az anyáktól elkülönülve jobb takarmányozásban részesülhettek. - Jártatni is mindennap kellett a csikókat, s ha kettő-három is volt, összekötötték őket s vagy fél óráig ugy vezetgették az udvaron vagy a tanya körül. - Tisztogatásuk csak gyenge törülgetésből állott. A lábuk felvételét is gyakoroltatták velük. Utóbb már - ha térden felül rácsaptak a tenyérrel a lábaszárára, önként is feladta a lábát. 4 Jtr) 0

Next

/
Thumbnails
Contents