Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

- Mindezekből láthatd, hogy a csikó-neveléshez türelem kell. Kis Molnár Imre középgazdától ezeket tanultuk; - Az ellesi idő március - április. - Augusztus-szeptemberben a csikót elválasztottuk. Ekkorra el volt készitve sündisznóbőrből egy orradzó /palóka/. Azt rátettük, illa alatt szij. Némelyik ledörgölte. Ha aláment is az anyjának, az elrágta. Lassan megszokta, hogy az anyja nem engedi szopni, akkor elállt. Ettől legelhetett. A szuszogást se fujtotta el. - Kicsi korukban az anyjuk mellett háltak szabadon az istállóban. Szopás ideje alatt 1 hónapos korukban már zabot is kaptak. - Az első évben éjszakára az anyjukat este kinyügözék a tanya körüli gyepre, a csikók is ott voltak reggelig. Le-leheveredtek. Az anyjuk éjjel, nappal evett volna. Téli időben alszik csak az öreg ló, addig csak keveset* Ha jó mezőben voltak s teleették magukat, az öreg lovak is nekiheveredtek, s olyankor egy-egy keveset bóbiskolták, majd hajnalra a béres - aki kint hált velük - felfogta őket kötőfékre s bevezette az istállóba, s ha volt még egy kis pihenő idejük, addig megabrakoltak. A zablóból ettek ilyenkor zabot, utána heréti ha pedig nem volt idő, megitatták s befogták. - A második évben az istállóban az anyja mellé kötöttük, hogy szokja meg a párosan való járást. Ha befogtuk az anyját, ő is ment mindenfelé szabadon. Ha távolra kellett menni, nehogy a mások vetésébe bekódorogjon, az anyja mellé kötöttük lógóra a jobb oldalra. A csás lónál balrul. /Ha hám volt a nyakába, akkor mindig jobbról fogtuk./ A szájába zablát tettünk s lógós kantárszárat, és a kantár végét a kocsioldal végéhez kötöttük, de nem volt szabad szorosan. - Mikor pár hónapig igy csináltunk vele, megpróbáltuk kocsiba fogni, hámmal - gyepltivel, de csak a lógós gyeplő-hámmal és jobbról fogtuk. /Jobbról lehetett könnyebben irányitani, mert a kocsis is jobbról ül a kocsiban, jobbról