Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

is alig lehet. Ezer és egy oldala van. Ismerni kell a ló lelkiségét is, ami igen különböző. Molnár Ferenc lókupec, középgazdától ezeket tanultuk; - A csikók jó nevelését kiskorukban kell elkezdeni. Ha ezt elmulasztjuk, a hibát sohasem hozhatjuk helyre. A csikókat már gyenge koruktól jámborságra, szelídségre kell szoktatni. Ebbe egy életrevaló feleség is jól belésegithet. Etetés alkalmával ne sajnáljuk a kezünket hajlítani, hanem azt a felső testén, sőt a lábain is húzgáljuk végig, szépen, lassan. Emelgessük fel a lábait - térdben meghajlítva -, hogy azt megszokja. Ilyenkor a talpait is meg-megütögetjük az öklünkkel, mintha patkolnánk, hogy ezt is megszokja, s később ne kelljen a kovácsnak hábér alkalmazásával patkolnia, vagy felpipáznia

. Ha a nevelés ilyen formáját elmulasztjuk, vétkezünk, mert a csikó vad lesz, fél mindentől, kerüli az embert. A patkoláskor a kovácsot is megrugdossa, mert az hiszi, hogy a lábát akarják levágni. Ilyenkor aztán nem győzünk elég embert segítségül hívni. - A vásárban is kapósabb a szelid, jámbor csikó. A vevőnek mindjárt az a kérdése; - Föl hagyja-e vonni a lábát? - Ha megnyugtató választ kap a vevő, próbát tesz ás ha gondolkodás nélkül fel hagyja a lábát venni, 50-100 Ft-al is többet ad érte. - Amennyire csak lehetett, a csikót az anyjával otthon körül tartották a gazdák, kivált a régebbi időben. Hoszszu útra az anyakancát csak elvétve fogták be, mert féltek a balesetektől. Ui- ilyenkor a fiatal csikó is ment az anyjával s ha árkot ugrott, kitörhette a lábát, vagy ha idegen kutya megijesztette, nekiszaladt a kocsirudnak s megtörtént a baj. Mikor fut a csikó, nem lát olyan jól, mint amikor az anyja mellett halad. - Hogy jobban fejlődhessen a csikó az istállóban a ketrec előtt egy kis jászolfélét erősítettünk a falra s abba egy kis cukros zabot tettünk, s igy ahhoz éjjel-nappal