Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

götófékegéa Ha az anyját kocsizták s a csikó képes volt már anyjával menni, felkötőfékezték, hogy azzal az anyja hámjához köthessék, de a legelőkön szabadon volt a csikó. Nyügözés Ha nőtt a csikó, hogy a legelőn kárba ne menjen, nyűgöt tettek az első lábaira, de behajtáskor levették róla. Voltak szőrnytlgök, kötél és vasnyügök. A csikók nevelése, kiválogatása, hátalása és igázásá

ról a régi öreg gazdák ezeket mondották még: A jó testtartásu, élénkebb mozgású csikóikat figyelték a gazdák, mivel azokat hátaslónak szánták. Is ilyeneket keresték a vásárokon, de a pásztorok is a méneseknél, mert sokan közülük lovon pásztoroltak. A jó hátaslónak való csikók - ha a ménes megugrott - "megnyúltak" és vezetők lettek. - A rossz természe\et sokféleképpen igyekeztem a csikóból kiverni, beszélte 8uh:n Balázs, a város egyik legékesebb földmivelője, pl. a csökönyösség ellen legjobb orvosság a csönd. Ha az ilyen csikót be akartam fogni, szép csöndben vezettem a kocsihoz, és ha odaértem vele, csak anynyit mondtam neki; - Hó! Ezt is csöndesen. Még cséplőgépet is húzattam csikóval, de mikor a géppel a homokon elakadtak, megmondtam a körülállóknak, hogy egy szó se legyen. A harapós lótól sem szabad megijedni s elugrani. Cseléd koromban a gazdám egyszer - sunyitva - abrakot vitetett velem a csikók elé. Vigyázva mentem, de hozzájuk érve, látom, hogy a mellettem levő tátja ám ei a száját, harapásra, én meg, hogy egyik kezemmel fogom a szakajtót, másikkal a beletett nyak szöget

, mikor a fejéhez közeledtem, rámtátja ám a száját, hogy megharapjonj vágom ám pofon a járomhoz való nyakszöggel, szó nélkül. Soha többször nem akart megharapni. - A jó csikók nevelése olyan nagy dolog, s annyi ismeretet, ügyességet és rátermettséget kivan, hogy elmondani