Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

Hogy szép és mutatás, értékes lovat neveljenek a csikóbői, ehhez elóször is a fajta azonosság szükséges a fedeztetéskor. Különben kis korától legjobb mindig kikimélni a túlterheléstől, korai igába fogástól, amellett nagy súlyt kell helyezni a jó táplálására is, hogy az ereje meg legyen, de a ménesekre került csikókból is gyakran lesznek szép testállásu, mutatós lovak, de itt is a fajtaság számit legjobban. Mikor a csikó a csöcstől elmaradt, régebben többen beváltották a nagyobb gazdák kurtaméneseire, tavasztól őszig, pénzért. Hosszas távolléte után hazakerülve, némelyik csikó már meg se ismerte az anyját, de az anyja megismerte a csikajátj a legtöbb ló már nem nagyon szivelte. A jó bánásmód hasznáról ezeket hallottuk Gáspár gazdától: - Szép, jó bánásmóddal a rossz neveléssel, bánásmóddal szerzett hibákat ki lehet nevelni a csikókból, még a csökönyösségből, rugósságból is. Csökönyös lesz a csikó, ha korán tulterhelikj rugós lesz, ha ütik-verik, mert másképp nem tud védekezni. - Megzabált több csikó, ha sokat evett a jóból, de néha még a vizivásból is. Ilyenkor a gazda kiéheztette. Nagyobb baj esetén kuruzslót, vagy állatorvost hivott. A kuruzslók régi pásztoremberekből lettek. Ilyenek voltak a régi ökörcsordás Buhin Mihály, kit "Csontrakó Buhin" néven emlegetnek ma is, meg a kuruzsló Lendér Imre. Etetés A csikó az eledelekben nem válogatott. Ha egy kis zabocska került elé, jobb volt neki, meglátszott, hogy örült neki, ilyenkor élénken röhögött is. Ha kedvében járt a gazda, hálából megnyalogatta a kezét. Itatás Etetés után télen, nyáron felitatták a csikókat, reggel, délben és este, de nyáron uzsonnakor is.