Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

figyelni kellett. Aki jő futos lovat akart nevelni, elsősorban is jől élelmezte és gondozta, bőven abrakolta, de már takarmányt kevesebbet adott neki, hogy ne a pucra nőjön. A futósabb csikő a legelőben is mindig elől járt, elsőnek indult, nagyobbakat ugrott. Az ilyen futos lovakról még nóta is kerekedett: Volt egy lovam, világos pej, Mind a négy lábára kesely, Ki huszonnégy óra alatt A gőzössel versenyt szaladt.•• Mikor - a régmúlt időben az uralkodó pár a Jászkunkerületet meglátogatta, a halasi lovasbandériumot Vári Szabó István 48-as huszár százados, a későbbi polgármester vezette Félegyházára, aranysárga lován, amit vályogvető cigányoktól vett. Pár lépést egy félegyházi bálon még Erzsébet királynővel is lejtett a szép és csinos férfin. Egyik hercegnő váratlan halála miatt a mulatságnak hirtelen vége szakadt, s az uralkodó pár vonatra ült. Ekkor történt, hogy Vári a futos lován Kecskemétig kisérte az uralkodó párt. Lován a vasút ablaka iránt vágtatott, ami az utazók körében csodálatot keltett. A legszebb, legdaliásabb férfi igy fejezte ki a jászkunok hódolatát az uralkodó pár iránt. 1 tettéért lovag cimet is nyert.* índrész Sándor hirneves pásztorszámadó szerelmes volt Szőke Judit kisasszonyba, kit azonban férjhez adtak egy szolgabíróhoz Dunántúlra. A számadó ott is fel-felkereste szerelmét, de a szolgabíró neszét vette, s egy alkalommal fegyveres erőt indított utána, de futos lován a kelepcéből kimenekült.

2 A régi huszáréletből hallottunk sok jó esetet, amikor sok vitéz huszár futos lovának köszönhette életét, mint Nagy Czirok Gerzson huszárőrmester is. De Solferinónál oda-