Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon
szó lóállományunk rohamos csőkkenése észlelhető. TII. fejezet A lovak gondozása a szilaj,félszilaj és kezes tartás mellett A jő gazda a tavaszi szántás-vetés s a nyári betakarítások idején jobb takarmányt s több abrakot adott a lovainak. A fuvarosok is iparkodtak lovaikat jől gondozni és erőben tartani, hogy velük szégyent ne valljanak. Inkább a maguk pihenő idejét áldozták fel, semhogy a lovaikat a kelleténél jobban meghajtották volna. Hamarább keltek, későbben feküdtek. A tanyás gazdálkodók de. 11 őra tájon lovaikat kifogták és bekötötték az istállóba, mert reggeltől azideig eleget dolgoztak, s igy a pihenőre nagy szükségük volt. A zablókban ekkor még csak az előbbi etetés izékje volt. Ott kiszuszogták magukat s az izékből még válogattak. Ezalatt elkészítették számukra a délire, estére és a következő hajnalra való takarmányt is. Télire a gazdák a szilaj lovaikat akiokra s istállókra verték) ott volt velük a csikós is. Még a hó le nem esett, éjjelre is künn maradtak "gazolni". Nem nagy vagy hirtelen hóval a hó alól is kikaparták a gazokat. Ha tavasz felé jól elfogyott már a takarmány, kicsapták a lovakat a hóra s ott kapargatták a gazokat. A lovakkal való jó bánásmód annyi ismeretet, ügyességet, rátermettséget kivan, hogy elmondani is alig lehet. Ismerni kell a ló lelkiségét is, ami igen különböző. Ha ok nélkül verik a lovat, igen bosszús, de ha megérdemelte a verést, nem haragudott érte annyira. - Ha tisztogatáskor rug a ló, kár megverni, mert többnyire csak a csiklandósság miatt rug. Az ilyen csiklandós lovakat nem vakaróval, vagy kefével, hanem szalmacsutakkal kell tisztogatni, vagy egy pokróc darabbal.