Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

A fáradt loval való bánásmódot is kevés paraszt tudja* még az állatorvos se nagyon. Ha hosszú útról kocsin vagy lóháton haza ér a paraszt, az legyen az első dolga, hogy a fáradt lovát kezelés alá vegye. A fáradt ló azzal jelzi, hogy szüksége van kezelésre, hogy a fejével dörgöződzik a gazdájához, egyik szemével meg rásandí

t. Ilyenkor a gazdája a ló szempillájánál húzogassa a két tenyerével lefelé, la utánna a ló felteszi a fejét s megrázkódik,azt jelzi, hogy elég volt. A fejét e közben csavargatja is. Ha keveselli a kezelést, billenti a fejét s tartja a gazdája felé. Télen is igy kell a lónak kedvében járni. A tudatlan paraszt ahelyett, hogy segítene a fáradt állaton, ha hozzá dörgölódzik a ló, orron vágja, vagy megüti. Ilyen a tudatlan ember hálaja.

2 f A lovak etetése Ahány ház, annyi szokás, mondja a példabeszéd. Ha korábban kelnek, korábban etetik a lovat, mig ha késő este kötik be, későbben eszik. Az igásló, hátasló hajnalban megkapja az abrakját /ahol van/, zab, kukorica, árpa, darás szecska, korpás szecska - répával keverve - képében. Leghasznosabb volna a zab, morzsolt kukoricával keverve, meg a jó széna, akár vetett, akár gyepszéna. Abrak után adják a szénát, utánna megitatják, aztán be lehet fogni. Nagyon hasznos, ha itatás után még egy negyedóráig ehet a ló. Délben darás szecskát kaptak a zablába. Többeknél kibélelték horganyzott lemezzel, hogy a zabló oldalát, fenekét a ráragadt daráért meg ne rágja. Máshol esetleg szemes kukoricát vagy zabot, rozsot kaptak délbenj nagy hajtással bővebben, meg ha volt is miből. - Mikor a zöld herét május felé már kaszálni lehetett, igencsak abból kaptak abrak nélkül. - ősz felé a rövidre maradt, kis csöveket hozott kukoricaszárakat csövestől együtt megvágták, szecskának, naponként, s ebből ki volt az abrak is, takarmány is. A leg-