Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

anyagot takarítottak meg. Akolgarádok Az akolgarádok elkészítéséről ezeket mondotta Kis Molnár Imre gazdálkodó: - A tanyával szemben, valamely dombosabb helyen választottuk ki a helyet, hogy ráláthassunk. Először is árkot húztunk, félkör alakban akkora helyen, hogy közötte a jószág könnyen elférjen. Az árok partját, vagy másfél suk magasságban, kb. négy suk szélességben elsimítottuk, azután ledöngöltük s egy sor dudvával, vagy szalmával beterítettük, majd rőzsével, kökény vagy galagonya, esetleg borovicska tüskekkel, jó vastagon beborítottuk. Ezután ismét dudva, majd tüskék következtek, 5-6 soron, legfelülre pedig ismét földet hánytunk, hogy a szél föl ne bonthassa. A külső szélén maradt árok-párkányba eleven növényt dugdostunk, s ha az is felnövekedett, magasabb lett mint a garád, és igy enyhelyet tartott. - Ea idők multával rokkant a garád, egy sor rőzsét, aztán dudvát, legfelül pedig földet hánytunk a hegyébe. - Nagy patkány, görény fészkek lettek ezek a garádok, kivált vizes esztendőkben, ugy hogy némelyiket el is kellett pusztítani. - Pár éve megnéztem a helyet, ahol még az apám készíttetett ilyent "de mintha a föld színéről elterelte volna a jó isten, a helye már szántóföld". Az akol-garádok közé épített színeket garád-szineknek nevezték. Az akolgarádok fenekét is almozni kellett. Ehhez is szalmát, faleveleket és izék-hulladékokat használtak fel. Istállók A jé lovak tartásához elsősorban is eléggé világos, szellős és tágas istállók kellettek, de a régi öregek - még