Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon
a jobbmóduak is - kezdetleges módon építkeztek, aminek egyik oka az őpületfa-anyag nehéz beszerzése volt* A legnagyobb hiba az volt, hogy a méreteket szűkre szabták, amellett az istállók alacsonyak voltak, s nem vágtak rajta ablakokat* így a csukott istállók nem voltak szellősök, s ugy az ember, mint a jószág is kínlódott bennük) vakoskodtak, mert a világítóeszközök is gyatrák, olajos, béka vagy un. koldusmécsek voltak. A gazda vagy . a béres, ha látni akartak, kirántottak egy darabot a w nagyddka M béléséből, megcsavargatták az ujjaik között és tették a koldusmécsbe, s az lett a mécsbél* Az ilyen kezdetleges istállókból amikor a jószág kilépett, csak kumkodott, mert alig látott* - így volt a nagyapám gazdaságában is, sőt még az apám idején is - beszélte Molnár Ferenc -, de amikor már bajuszpedrő kellett, én ablakokat vágattam az istállónkra. Ha csak lehetett az istálló elejét délnek fordították, esetleg nyugatnak, hogy így ott barátságosabb legyen a tartózkodás. Majd így folytatta: - Az igás lónak igen fc;rtos a tágas istálló és hogy se hidege, se nagyon melege ott ne legyen, mert ha a meleg istállóból a hidegre kivezetik, mindjárt összerándul, ha pedig hideg az istálló, nem iszik rendesen, ha meg nehezebb munka után kötik be a hideg istállóba, áthül, s nem eszik, nem iszik jól. - Az istállók helyes berendezésére is súlyt kell fektetni. Bégebben a zablók /zabolok/ és jászlak majd mindenütt alacsonyak voltak, pedig ezeknek a lovak /állatok/ szügyén is felül kell érniük, hogy igy bele ne fordulhasson a jószág. Az istállóajtókat lehetőleg középre vágják s ugy iparkodnak, hogy szélesek legyenek, s tolakodás esetén egyszerre két jószág is kiférjen rajta, hogy igy a csípejét le ne üsse, egyik a másik hasából a csikót /vagy bor jut/.ki ne nyomja. Veszély esetén /pl. tűzvészkor/ a jószág is igy könnyebben kiszabadítható. -Az istállóajtó közelében a fal mellett volt a gazda
