Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

tőkékben gyakran fölbukdácsoltak. Népünk lóimádata a legutóbbi időkig kiütközött. Va­lósággal szemefénye volt a gazdáknak egy-egy szép remondának való csikó. Be kocsis és igavonó lovaikat is csaknem dédel­gették. A legjobb pénzkereseti forrásuk az értékes, szép lo­vak voltak. Ifjaink pedig, amikor csak arra alkalom nyilott, csoportosan is lóra pattantak. Ünnepélyes alkalmakkor /ágy­vitel stb./ vagy előkelőségek érkezése alkalmával if jaink mindig örömmel szerveztek lovasbandériumot és ugy parádéz­tak. Pásztorünnepeken, lakodalmi alkalmakkor gyakran rendez­tek futtatásokat. Mindezekből nyilván láthatjuk, hogy a Kiskunságon mily nagy becse volt a lovaknak, nemcsak háborús időkben, hanem gazdasági és társadalmi életben is, a világháborúk annyi szépet és jót elsöprő idejéig. Jegyzetek ; 1. Részletes adatok a halasi levéltár I. sz. jegyzőkönyve első lapjain olvashatók. 2. Halasi levéltári adatok. -3. Névsorukat s az iratot a halasi Lt. őrzi. 4. A Kiskun szabad lovascsapatban szolgáló nagyapám elbeszé­léséből. 5. Nagyapám és Takács János szanki lakos elbeszélései után. II. fejezet A lótenyésztés jelentősége és emelése Az állattartás, nem utolsó sorban a lótartás jelen­tősége a Kiskunságon már a régmúlt századokban is igen nagy volt. A redemptió /1745/ idejéig itt a földművelést csak igen kis mértékben űzték eleink, de mint nomád - pásztorkodó nép

Next

/
Thumbnails
Contents