Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai

hanem a jószág, amit őrzött./ 1775. "Bogárzásban minémü három tinók akadtak élőtökbe

?" /Bogárzik a barom, mikor bizonyos fajta legyektől csipkedve futkározik és elkószál./ 1775. "

Láttam, hogy a marha közé jött egy néhány marha, rakáson, tőzegesen

." /Tőzeges a marha, ha szalmázatlan trágyában bepiszkolódik./ 1775. A gulyáson lopott jószágot keresnek. Felelt: "

Elve szett, a láb helyett lábot fogok a káros gazdának ad ni.

" /Marha helyett marhát ad./ 1776. "Éj

szaka csak magam voltam a marha mellett, hajnaltájban szokás szerént az marha, midőn legelésből az állásra bement, igen setétes tájon volt még akkor a hajnalidó, mikor a marha az állásba ért, láttam, hogy Károly János a cseriny és taliga mellett heverészett

." 1776. "

Magam szántábul a szánadó fekete kanca lovára tegnap estvéli hajnal után reáülvén a végre, ho.gy az alsóalpári baromrul egy marhát elhajtsak

." "

Ki izgatott té ged erre a lopásra?

" "

Engemet senki sem izgatott, ha nem csak magam indulatjából cselekedtem

." 1777. Egy borjut Lakatos Jancsi bojtár eljegyzett. Mikor kérdezték, hogy miért cselekedte, ezt felelte: "Úgyis tudom már, ennél egyéb része, s bérem nem telik a gulyástól

." 1778. "

Kun Pál gulyás magát assylumba vévén, mivel számos marhákkal gazdáinak hiányosságban maradott és sok csá bos, ámitó szavaival vetette el magáról a káros embe reket

." 1778. "Vágó gulyás Veresegyházi Pál a gazdáját egy negyedfü tinóról hamis bőrrel akarta kiszámolni

." Utolérték álnokságába, mert öreg marhabőrrel nem engedték magukat megvakítani." 1780. A vásárbeli vendégfogadóssal való számvetésünk igy folyt: "

Az utóbbi előtt való Falka Borrul midőn szá mot adott

." /A jószág után a bornál is falkáról be-