Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai
volt tagadható,/ 1764. Bugacon a gulyások egy tehenet megfognak, leütik, megnyúzzák, a húsát elássák. A gazda a " húsra reáakadt és őket erősen forgatta ." /Vallatta./ 1765. Nem a gulyán nevekedett a marha " mert mind a tehén , mind a borjú oly szelídek voltak, hogy a gyermeki ke zekhői a kenyeret is kivették ." /Ezzel ellentétben a pusztán nevekedett marhát szilajnak nevezték*/ 1763. A lajosi csárdán Bajusz nevü gulyás és társa ittak. "Ezek többnyire mindég ott henteregtek fal s alá jár ván mint a kém ." 1770. Lipóczi Lőrincz üszőjére azt feleli a gulyás: "Szóreszálán elveszett, próba nincs a lopásrul ." /Nem bizonyítható a tett./ 1771. Molnár János tagadja, hogy marhát lopott volna. "Akkor miért ugrottál hát assylumba? " /Menedékhely -Kecskeméten pl. a Ferencrendiek és a Piaristák épületei./ "Akit a kigyó megmar, az a gyiktul is f é l." 1771. Ki találta dögölve a tinót? Benkő Pista. Bárom bojtárnak parancsoltam, hogy nyúzzák meg. Hová tettétek a húsát? "A . javá t megettük, a többit a kutyáknak adtuk. " Beteg volt-e? " Előtte való nap , tadjadq zott.J 1 /Tarj adózott = az állat testén mérges, gennyes daganatok ke-, letkeztek./ 1772. "A . Pásztore m ber ek egymással cimborálnak, céheskednek . Egyik a másiknak vagy a marhákat vagy azoknak árát á ltaladja,, ugy gyűjtik a dőzsölésr e ja lót." 1774. Kálai Ferenc gulyáson 3 darab marhát keresnek, kérdezik; Hova tetted azokat? " Én nem tudom föld nyelte-e el Vagy hová lettek ." 1774. Amikor a számadó kijött, a bojtár jelentette, hogy egy marha keveredett a barom közé. " Ha bitang, aki keresi , megtalálja !" volt a számadó válasza. 1775. "Szálai ur meddő gulyásától vettünk egy ökröt és egy tenehet ." /Természetesen nem a gulyás volt a meddő,
