Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai

1. A barom és a gulyás; A régi magyar nyelvben minden ingó vagyonnak "marha" volt a neve, igy különböztették meg; aranymarha

, ezüstmarba

, stb. A baromnak csak később adták a marha nevet, illetve szarvasmarhát

. 1592« "

Márton György marhája között volt egy bitang him tinó szőke tárcsa

" /tarka/. Ld.; HKT. II. k. 85. o. 1592. "

Eladták az Birák Uraim bokrát

" /párját/. Ld.; HIT. II. k. 85. o. A XVII. században a "

pasztorma

" felfüstölni való kövér marhahúst jelentett. A "tarhó

" szavunkat már 1601-től kezdve emlegetik. A régi időben a földadónak tartozéka volt a legeltetési adó

, amelyet számviteli könyveinkben "

marhaszám vagy vadszám

" névvel emlegetnek. A négy évesnél fiatalabb ökröt /kiherélt bikaborjut/ régente tinónak

, v^y tulokna

k nevezték. így keletkezett a közmondás: "

Tanulj tinó, ökör lesz belőled

?" Mas formában igy mondották; "

Kicsiny tinó, nagy járom

!" 1662. "

Élőnkbe adattak számos marnák apróstól-cseprőstól

." BF. 1727. "Apró-töprő házi jószágok

" maradtak Tót Miklós után. 1744. "

A -eddó tehenet hajtották tavalyi rúgott borjával eCTütt

." 1750- "

Hol vettétek azt a borjut?" A gulyás felelte; "

Sem hirem, sem tanácsom benne

." /Nem tudok róla semmit./ 1754. "

Mit vétettél?

" "

Nem tudom, sömmi vétkemet nem érzem

, szőrt szőrért cseréltünk.

" /Marhát marháért./ 1762- ben örökségi perben határoz a tanács; "Az jószágh akár Pénz, akár ezüst portéka és egyéb ingó-bingó marhák

, osztassanak három felé

." 1763- Kérdezik a gulyásbojtárt: "

Honnan loptad el a tinókat?" "A félegyházi kertek közül, de a Gazda füstin érte és visszaadtam

." /Tetten érte, a tolvajlás nem