Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

Hogy ettől a csinos kvártélytól mielőbb megszabaduljunk, már 3 órakor felkeltünk és elindultunk. A vaksötét éjszaka miatt szurokfáklyát gyújtottunk, melyet Louis Pestről hozott e célra. - Minél jobban megközelítettük Krajna fővárosát, mind több jövő-menő emberrel találkoztunk. Egyfolytában esett. Délelőtt 10 órakor érkeztünk a város kapujához. / Laibach [U/14] Itt Louis megmutatta menetlevelét, hogy a másnapi előfogatot biztosítsa, mert ma, (december 23-án) Laibachhan maradtunk. Én is elővettem vándorkönyvemet, hogy leadjam, de mert senki sem kérte, magamnál tartottam. Annyira előzékeny azért nem voltam, hogy ha nem kérik is, leadjam az útlevelemet, mert örültem, ha nem volt dolgom a rendőrséggel. - A Csillagvizsgálóhoz címzett fogadóhoz irányítottak. Első dolgom volt a rendőrségre menni Triesztbe szóló vízumért, hogy azután gondtalanul tekinthessem meg a várost. Laibach nagy és kiterjedt város, nem is csúnya, de nekem jobban tetszene, ha német lenne és nem rác vagy krajnai; mert bevallom, ugyan nagyon gyerekes, de ettől a néptől kissé irtózom. Laibach környéke szép ugyan, de sajnos ködös, esős idő volt, nem sokat láthattam. Az itteni elöljáróság nem sokat törődött a renddel és tisztasággal, pedig ez egy nagyvárosban ugyancsak szükséges. — Abból következtetek arra, hogy a renddel nem sokat törődnek, hogy amikor megérkeztünk, s áthajtottunk a főtéren, ahol éppen heti piac volt, annyi ember tolongott, hogy alig tudtunk haladni anélkül, hogy valakit elgázoljunk; - és csak a kocsis kiáltozására riadtak fel a kofák, és tolták néhány percre félre kosaraikat, és csináltak helyet nekünk. A laibachi utcák tisztaságáról beszélni sem lehet, mert a már kéthetes hó ott feküdt, a lótrágya szintén stb., és elképzelhető, milyenek az utcák, ha beáll az olvadás. - Bizony dicsérem Grazot és Bécset, ott reggeltől késő éjszakáig takarítják a havat és Grazban a járdát, mely nagy gránitlapokból / áll, homokkal, földdel vagy hamuval hintik meg, balesetek elkerülése végett. — fU/15] Laibachnak kicsi, de szép színháza van, de nem játszottak. 3 fa- és 1 kőhíd vezet a sebes folyású Laibachon át. Hasonlít egy velencei kanálishoz, mert a házak a vízig érnek, keskeny gyalogjárdát sem hagyva. — A látott templomok közül a kupolás dóm tetszett nekem legjobban. A várba is fel akartam sétálni és megtekinteni, hasonlít a grazi várhegyhez, de felérve a várba nem mehettem be, mert csupán kaszárnyának és börtönnek használják. Semmit sem vesztettem ezzel, mert a kilátásból, amelyet reméltem, nem sokat élveztem volna, mert megint egy gonosz köd rabolta volna el. — Amikor Lmis délután Pestre írt levelet és én kofferemban pakolásztam, rendet csináltam, kopogott valaki, és hívásunkra egy katonatiszt lépett a szobába. „Ön bizonyára szíves lesz megbocsátani, ha esetleg zavarom;" - szólt Louis-hoz, „Friebeisz kapitány úrhoz van szerencsém?" „Igen, én vagyok; kihez van szerencsém? — és mivel szolgálhatok?" „Én N. N., városi kapitány vagyok, és az elöljáróság megbízásából jöttem. Ön,"... - itt némileg elgondolkodott, „magáninasán kívül még egy fiatalembert is hozott magával, akit a rendőrség a Cilly kapunál megpillantott az Ön kocsijában... —" „Nos igen, itt áll" - vágott szavába Louis. „Az Ön menetlevelében" - folytatta a kapitány - nem hagyva magát zavartatni, „csak Ön, kapitány úr, és inasa van feltüntetve, erről a fiatalemberről nincs szó és / azzal gyanúsítják, [U/16] hogy átszökhetett a határon, és azt a parancsot kaptam, hogy letartóztassam." Figyelemmel hallgattam a beszélgetést, és nagyon meglepődtem a letartóztatás szót hallva. Ezért Louis-t szóhoz sem hagytam jutni, hanem magam feleltem: „Kapitány úr, nagyon sajná-