Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

gorándl, boldogan álmodozva tekintettem égszínkék szemébe, és mindent elfelejtettem ma­gam körül, ő volt számomra / az egész világ! [É/23] 1842 tavaszán elhagytuk az iskolát, engem Atyám maga mellé vett üzletében. Öcsém, aki építész akart lenni, mindig építészeti rajzokkal foglalkozott; később azonban megváltoztatta el­határozását, és a katonai pályának szentelte életét, amely célból az öreg Dietrich generális jó­sága által elnyerte az engedélyt, hogy a tüzér és bombázó iskolát látogathassa, és ott előtanul­mányokat folytasson. ­Mindezek előtt ez év szeptemberében Anyánk és mi ketten Maria-Zellbe utaztunk, Stájeror­szágba, majd Csehországban üveggyárakat látogattunk meg, ahol Anyánk Atyánk nevében több megbízást és megrendelést intézett el, mivel Atyánk nem maradhatott ennyi időre távol az üzlettől. ­Anyánk azért vitt minket magával, mert tudta, hogy ezáltal a legnagyobb örömet szerzi, kü­lönösen nekem, és ezzel két évvel korábban tett ígéretét is beváltotta. Minden új és érdekes volt számomra, amit utazás közben láttam, a hajóút a gőzössel, Bécs, a stájer hegyek, a cseh üveg- és íü/cörgyárak, a cseh és stájer népviselet és népszokások stb. ­5 hétig voltunk úton, s hazatérve alig 8 napig voltam Pesten, Anyámmal ismét elutaztam délre, Szabadkára, ahol egy üvegesmester keze alá kerültem inasként. Ez többféle okból történt, elő­ször azért, mert itt magyarul könnyebben tanulhatok meg, mint Pesten — másodszor: hogy meg­szokjak a családi házon kívül idegenek közt / élni, s harmadszor: itt többet fogok tanulni a [É/24] mesterségből, mint otthon, mivelhogy ott sohasem fogtak kellő szigorral, amire pedig szükség van. Az utolsó pont, miszerint itt többet tanulhatok, azonban nagyon is kétséges volt. Utunk Aradon át vezetett, ahol Louis 6 barátunk nővérét látogattuk meg, aki ott egy gazdag földbirtokos felesége volt, utunkon Louis is elkísért. - 8 napot töltöttünk náluk Aradon, miköz­ben minden birtokukat és pusztájukat megtekintettünk. Egy alkalommal hajtóvadászaton is részt vettem, nyúlra vadásztak agarakkal. Nem mulaszthatom el itt, hogy néhány szóval meg ne emlékezzem legjobb és legnemesebb barátunkról, Louis-ról. - ő a szó legigazibb értelmében barátunk, szinte családunkhoz tarto­zik, a legszebb és legnemesebb jellem, amit csak férfiban valaha is megismertem. Családunk­hoz való ragaszkodását és nemeslelkűségét már sokszor volt alkalmunk megismerni, s ezért mindig nagy szeretettel emlékezünk meg róla és mindnyájan mindenek fölött becsüljük és ér­tékeljük őt. „Az igaz barát aranyat ér", mondja találóan a közmondás, s ez nem is lehetne iga­zabb. - Mindig körünkben van, ha Pestre jön, több időt tölt házunkban, mint saját lakásában. Azon időben még az Este hadsereg 7 tisztje volt, kapitányi rangban. — Aradról Makón és Szegeden át utaztunk úti célom felé. Leendő mesterem / évekkel azelőtt [É/25] Apámnál volt mesterlegény, és rövid idő alatt rendkívüli szorgalmával és a zsugoriságot súroló takarékosságával szép vagyonra tett szert. — Engem a leglelkiismeretesebb gondossággal ajánlottak be néki, amint csak azt egy gyermeké­ért aggódó anya teheti, és megérkezésünk után a második napon búcsút vettem forrón szeretett Anyámtól. — Egyedül voltam, és a szokatlan helyzetben kezdetben nagyon rosszul éreztem ma­gamat. Amikor egyedül maradtam, könnyek gyűltek a szemembe — szenvedtem a honvágytól, és mint ahogy olyan gyermekeknél lenni szokott, kik első ízben kerülnek el a szülői háztól idege­nek közé, napokig étvágytalan voltam. Sokszor vigasztaltak, mondván: majd csak lesz valahogy, az ördög is minden inkább akart volna lenni, csak inas nem - én csak ne törődjek vele. ­6 Louis: Friebeisz Lajos katonatiszt, a Giergl család barátja. ' Itáliában állomásozó cs. ós kir. 32. számú gyalogezred, nevét az olasz d'Esté fejedelmi családról kapta.

Next

/
Thumbnails
Contents