Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)
gorándl, boldogan álmodozva tekintettem égszínkék szemébe, és mindent elfelejtettem magam körül, ő volt számomra / az egész világ! [É/23] 1842 tavaszán elhagytuk az iskolát, engem Atyám maga mellé vett üzletében. Öcsém, aki építész akart lenni, mindig építészeti rajzokkal foglalkozott; később azonban megváltoztatta elhatározását, és a katonai pályának szentelte életét, amely célból az öreg Dietrich generális jósága által elnyerte az engedélyt, hogy a tüzér és bombázó iskolát látogathassa, és ott előtanulmányokat folytasson. Mindezek előtt ez év szeptemberében Anyánk és mi ketten Maria-Zellbe utaztunk, Stájerországba, majd Csehországban üveggyárakat látogattunk meg, ahol Anyánk Atyánk nevében több megbízást és megrendelést intézett el, mivel Atyánk nem maradhatott ennyi időre távol az üzlettől. Anyánk azért vitt minket magával, mert tudta, hogy ezáltal a legnagyobb örömet szerzi, különösen nekem, és ezzel két évvel korábban tett ígéretét is beváltotta. Minden új és érdekes volt számomra, amit utazás közben láttam, a hajóút a gőzössel, Bécs, a stájer hegyek, a cseh üveg- és íü/cörgyárak, a cseh és stájer népviselet és népszokások stb. 5 hétig voltunk úton, s hazatérve alig 8 napig voltam Pesten, Anyámmal ismét elutaztam délre, Szabadkára, ahol egy üvegesmester keze alá kerültem inasként. Ez többféle okból történt, először azért, mert itt magyarul könnyebben tanulhatok meg, mint Pesten — másodszor: hogy megszokjak a családi házon kívül idegenek közt / élni, s harmadszor: itt többet fogok tanulni a [É/24] mesterségből, mint otthon, mivelhogy ott sohasem fogtak kellő szigorral, amire pedig szükség van. Az utolsó pont, miszerint itt többet tanulhatok, azonban nagyon is kétséges volt. Utunk Aradon át vezetett, ahol Louis 6 barátunk nővérét látogattuk meg, aki ott egy gazdag földbirtokos felesége volt, utunkon Louis is elkísért. - 8 napot töltöttünk náluk Aradon, miközben minden birtokukat és pusztájukat megtekintettünk. Egy alkalommal hajtóvadászaton is részt vettem, nyúlra vadásztak agarakkal. Nem mulaszthatom el itt, hogy néhány szóval meg ne emlékezzem legjobb és legnemesebb barátunkról, Louis-ról. - ő a szó legigazibb értelmében barátunk, szinte családunkhoz tartozik, a legszebb és legnemesebb jellem, amit csak férfiban valaha is megismertem. Családunkhoz való ragaszkodását és nemeslelkűségét már sokszor volt alkalmunk megismerni, s ezért mindig nagy szeretettel emlékezünk meg róla és mindnyájan mindenek fölött becsüljük és értékeljük őt. „Az igaz barát aranyat ér", mondja találóan a közmondás, s ez nem is lehetne igazabb. - Mindig körünkben van, ha Pestre jön, több időt tölt házunkban, mint saját lakásában. Azon időben még az Este hadsereg 7 tisztje volt, kapitányi rangban. — Aradról Makón és Szegeden át utaztunk úti célom felé. Leendő mesterem / évekkel azelőtt [É/25] Apámnál volt mesterlegény, és rövid idő alatt rendkívüli szorgalmával és a zsugoriságot súroló takarékosságával szép vagyonra tett szert. — Engem a leglelkiismeretesebb gondossággal ajánlottak be néki, amint csak azt egy gyermekéért aggódó anya teheti, és megérkezésünk után a második napon búcsút vettem forrón szeretett Anyámtól. — Egyedül voltam, és a szokatlan helyzetben kezdetben nagyon rosszul éreztem magamat. Amikor egyedül maradtam, könnyek gyűltek a szemembe — szenvedtem a honvágytól, és mint ahogy olyan gyermekeknél lenni szokott, kik első ízben kerülnek el a szülői háztól idegenek közé, napokig étvágytalan voltam. Sokszor vigasztaltak, mondván: majd csak lesz valahogy, az ördög is minden inkább akart volna lenni, csak inas nem - én csak ne törődjek vele. 6 Louis: Friebeisz Lajos katonatiszt, a Giergl család barátja. ' Itáliában állomásozó cs. ós kir. 32. számú gyalogezred, nevét az olasz d'Esté fejedelmi családról kapta.
