Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)
Igazuk volt, lassacskán beleszoktam, de azért ott-tartózkodásomban sohasem éreztem igazán jól magamat, mivel nem voltak barátaim és teljesen magamra voltam hagyatva. Szabadidőimben rajzoltam, írtam, vagy harmonikán játszottam, mert az is kapható volt üzletünkben. Szellemileg a legcsekélyebb mértékben sem tudtam képezni magamat, mert olvasni nem értem rá, s még ha szakítottam volna rá időt, gazdáim akkor sem nézték volna jó szemmel, mert alapjában véve igen műveletlen emberek voltak, fogalmuk sem volt arról, milyen varázsa van az olvasásnak. — Az a remény tartotta bennem a lelket, hogy 2 év múlva visszatérhetek Pestre. — / |É/26] Jóllehet Szabadka elég nagy város, mégis inkább falusias kinézetű, és lakossága az itt élő arisztokratákon, azaz gazdag földbirtokosokon kívül főleg parasztokból áll. A tél folyamán, melyet itt töltöttem, részt vettem a Kaszinó Bálon is, amelyből többet is rendeztek; a belépő kártyát gazdámtól kaptam, amely ugyan az ő és nejének nevére szólt, de ő szerényen átengedte nekem, nyilván azzal az előérzettél, hogy ő ott, korlátolt szellemű és a viselkedés művészetében járatlan hitvesével nem sok sikert aratott volna. — Neje egyszerű parasztcsalád leánya volt. — Itt alkalmam nyílt a haute-volée H-ve\ megismerkedni. A következő tavasszal borzasztó szerencsétlenség sújtott, amely majdhogynem életembe vagy a kezembe kerülhetett volna — de a Mindenható megóvott ettől. 1843-ban történt, az első keresztjáró napon, a körmenetnek már vége volt, amikor az ég elsötétedett; nagy zivatar volt készülőben, és már hallani lehetett a mennydörgést. Egy parasztasszony jött be, és arra kért, hogy csináljam meg gyorsan törött ablakát, hogy még a zuhogó eső előtt hazaérhessen, ő meg is várja. Én, akkor még ügyetlen fickó, nagy sietséggel fogtam hozzá, összetörtem az ablaktáblát - s egy hegyes szilánk a csuklómba fúródott úgy, hogy a hegye a ke[É/27] zem másik oldalán / ki is bújt. Halálos rémületemben szólni sem tudtam, csak vízért kiáltottam. A szilánkot nem tudtam már megfogni azon az oldalon, ahol behatolt, eltűnt a sebben, s így a másik végén húztam ki, s így a szilánk szélesebb végét keresztülrántottam a seben. A vér ekkor erős sugárban tört elő mindkét sebnyíláson, s én kirohantam az udvarra, ahol az esőcsatorna (a közben eleredt) zuhogó esőtől patakká dagadt, s ebbe mártottam bele a kezemet. — Ez semmit sem használt, hamarosan vöröslött az egész vízfolyás. Egy sarokban egy nagy vizes edényt találtam, és abban próbáltam enyhülést találni, de azt is hamarosan vörösre festette a vér, mivel az üveg az ütőeremet vágta el. - Ebben a rémületes pillanatban védőszellemem azt súgta, hogy mindkét sebet szorítsam le az ujjammal, ami pillanatnyilag segített is. A borzasztó vérveszteség következtében annyira elgyengültem, hogy alig tudtam a lábamon állni - a falhoz támaszkodtam, tagjaimat hideg rázta, ajkam halotthalovány volt, s forgott velem minden a szédüléstől. Egyébként semmiféle fizikai fájdalmat sem éreztem, úgy gondoltam, ez már a halál. — Természetesen azonnal seborvosért küldtek, aki azonban hosszas kérlelésre is csak akkor indult el, amikor a zuhogó eső kissé alábbhagyott. Bekötözte sebemet. Később tanácsára Dr. Zomborcsevits, egy ezredorvos vette át kezelésemet, akihez anyám is beajánlott. / [É/28] A vérzést csak úgy lehetett elállítani, ha naponta szorosabban pályázták be kezemet, amitől ujjaim megdagadtak és elkékültek, mivel a sebkötés akadályozta a vérkeringést. 14 nap múltán Pestre utaztam orvosommal, Dr. Zomborcsevitscsel együtt, aki maga is tele volt aggodalommal kezem állapota miatt. Az ő kocsiján mentünk Bajára, ahonnan gőzhajóval utaztunk tovább. Minden izgalom káros volt számomra, nem volt szabad sem sokat ennem, sem sokat mozognom. Egy alkalommal, mikor a hajón a közös étteremben ültünk, sebem ismét vérezni kezdett B Előkelő társaság.
