Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Negyedik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

műszaki és kereskedelmi ismeretek olyannyira tökéletesedtek, végül Pest olyan hatalmas lendületet vett, hogy „nagyvárossá" — sőt „világvárossá" fejlődjék, hogy lassan azt mondhatom, gyermek- és fiúkorom a „régi jó copf-korszak"-ba esett! — Atyám, a világon a legjobb szívű, de a legnagyobb mértékben energiátlan ember, gyermekeinek nevelésével nem sokat törődött; gyermekeinek képzését jóindulatában és határtalan bizalmában anyánkra bízta. Anyánk, a legnemesebb anyai érzésektől áthatva, ezreket áldozott volna nevelésünkre, de egy asszonynak ritkán adatik meg az az éleslátás, hogy prófétai szellemmel meg tudja ítélni, hogy ennek vagy annak a gyermeknek mi válik javára, és hogy hogyan nevelje őt, hogy a jövő követelményeinek megfeleljen. Nem elég, hogy ha azt taníttatom a gyerekeimnek, amit én tanultam, mert ez IN4/77) nem jelent haladást, csak helyben maradást. Anyám akkor, mikor/ Feri öcsémmel a latin iskolába jártam, még a 30-as éveiben járó szép fiatalasszony volt, életvidám, jó kedélyű és élénk, akit minden társaság szívesen fogadott, ahol mint művelt, finom nagyvilági hölgy ragyogott. Szenvedélyesen szeretett utazni, hol fürdőhelyre, hol Bécsbe, egyszer Aradra ismerősökhöz, másszor Németországba, s í. t., de hogy a gyermekek nevelésében semmit se mulasszon, mivel gyakran volt távol, minket, fiúkat instruktorra bízott, a lányokat pedig egy gouvernante-ra. Akkoriban, legalábbis nekem úgy tűnik, abból az alapelvből indultak ki, hogy a „rakoncátlan fiúgyermekeket" azért kell iskolába küldeni, hogy otthon ne csináljanak túl nagy lármát! - Nagy választék iskolában nem volt, így kerültünk gimnáziumba. — Most is fáj a szívem, ha arra a 3 szép esztendőre gondolok, amit ott eltöltöttem és elfecséreltem, miközben latint bifláztam, amire semmi szükségem sem volt. A professzor büntetést szabott ki mindazokra, akik németül és nem latinul társalogtak, — én megnémultam, mint egy hal, és 3 év elmúltával sem értettem egy szót se latinul. / [N4/78] Sok egyebet nem tanultunk a latin iskolában, valami magyar történelmet, magyar és német nyelvtant, természetrajzot, Bibliát és katekizmust, földrajzot, mind vékony füzetekből, csak a latin nyelvtan volt vastag kötet! - A világtörténelemnek, kereskedelmi ismereteknek, aritmetikának, kereskedelmi számvitelnek, amire az embernek a legnagyobb szüksége lenne - nyoma sem volt! - Kérésemre és unszolásomra anyám még egy évet a 3. normáliskolába járatott, ahol közönséges iparosok nevelkedtek, és ott még egy kis fizikát, mechanikát, geometriát és építőművészetet stb. tanultunk. Ez nem elégítette ki tudásvágyamat, szörnyű éhség gyötört ízlésemnek, szellemi irányultságomnak megfelelő jó könyvek iránt. Amit tudok, saját magamnak köszönhetem, saját fürkésző töprengéseimnek, gondolkodásomnak. Amikor így 4 évfolyamot abszolváltam, és az „iskolába járás"-\ rendkívül megutáltam - anyám itthon taníttatott rajzolni, francia nyelvre, táncolni és végül úszni is, és ezzel neveltetésem bevégeztetett! - / [N4/79] Mivel szellemem mindig el volt foglalva és sokszor rábukkantam valamire, ami szellememet ösztönözte, és teljesen igénybe vette gondolataimat, sokszor fordultam kérdéseimmel ehhez-ahhoz, de többnyire hiába, mert tanítóim kevéssé voltak műveltek! — Nekem azonban a puszta ténv sohasem volt elég, mindig a „Miért?" érdekelt. Az „azért, meri "-et többnyire magamnak kellett megtalálnom, és ha ez nekem olykor nem sikerült, egyes dolgokról csak egészen zavaros képet alkottam magamnak. Részben ez az oka, hogy oly sokat gondolkodom és töprengek, mindennek a végére szeretnék járni. — Hogy csak egy példát említsek: ha valamit le kellett fordítanom, pl. németből magyarra, csak a megfelelő szóval voltam megelégedve. Pl. „Er hat viel geleistet". A „leisten" szó megfelelője nem jutott eszembe, s bár sok más szó állt rendelkezésemre, mint pl. „csinál", „cselekszik", „alkot", s í. t., de egyiket sem találtam megfelelőnek; és ha senki sem tudta nekem a helyes szót megmondani, akkor ez rendkívül nyugtalanná tett. — Atyám szándéka az volt, hogy az ő nyomdokaiba lépjek, azaz tanuljam ki az üveges[N4/80] mesterséget. Ezerszer, igen, ezerszer jobb lett volna, ha „kereskedőnek" / képeztet ki, nem ipa-