Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Negyedik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

rosnak, mint ő maga - mint kereskedő vagy nagykereskedő éppen úgy speciálisan az üveges szakmának szentelhettem volna magamat. Természetesen akkor még a céhrendszer kényszere alatt voltunk, sőt, én voltam az utolsó „mester", akit még céhbe vettek fel! Akkor az iparűzés szabadsága még nem létezett, még elképzelhetetlen volt. Akkor Atyámnak még nem kellett a konkurenciától tartania, akkor még nem volt 6-8 gyári lerakat Pesten. Atyám a múltban élt; miközben a saját átélt múltjának képeit szemlélte, szinte maga is megfiatalodott, és az volt a leghőbb vágya: hogy én is, mint ő hajdan, vándortarisznyával a hátamon, mint derék iparoslegény vándoroljam be a világot! - Egy jó gyermeket, engedelmes fiút könnyű irányítani. Szüleimnek sohasem okoztam bánatot és gondot, és mint elsőszülött fiúra büszkék voltak rám. Megszoktam, hogy szüleim kívánságát, akaratát mindig teljesítsem, és ez az engedelmesség nem is esett nehezemre. - Végül is ebbe a gondolatba úgy beleéltem magam, hogy örültem neki és bizonyos büszkeség is töltött el, hogy ilyen szerény keretek közt utazom, nem pedig, mint egynémely elkényeztetett mama kedvence, csomó pénzzel a / zsel)ében, és sok postán feladott kofferrel. - |N4/JÍI | Atyám akkor nagyon boldog volt, jó oktatást adott az útra, és azok a szavai vésődtek belém legmélyebben, amelyekben becsületességre, igazlelkűségre, őszinteségre, erényességre, igazságosságra és istenfélelemre intett. Ezek a tanítások oly mélyen belém oltódtak, annyira a sajátommá váltak, annyira természetesnek fogadtam el őket, hogy nem is sejtettem, sőt el sem tudtam képzelni, hogy léteznek olyan emberek is, akik a fenti erényeknek éppen az ellentétét gyakorolják. Az iskolában mindig a legjobb tanulók egyike voltam, rendkívül szorgalmas voltam, a feladataimat mindig jól oldottam meg, és még szabad időmben is, amikor más tanulók labdázni vagy szaladgálni mentek a szabadba, én örömömet találtam abban, hogy otthon maradva olvastam, írtam, vagy rajzoltam, vagy kartonmunkákat ügyeskedtem stb. amiért szüleim és tanítóm nagyon dicsértek és ezzel buzdítottak is. Mivel öcsém gyengébb tanuló volt, és kissé hajlott a könnyelműségre, / anyám főként azon volt, hogy mindkettőnket otthon tartson, nehogy rossz [iN4/fi2] társaságba keveredjünk, és rossz fiúkká váljunk - és mivel így nem volt alkalmunk ana, hogy féktelen és pajkos fiúktól csínytevéseket tanuljunk, így csaknem állandó felügyelet alatt éltünk, és iskolatársainkkal az iskolán kívül alig érintkeztünk. - Ezáltal, őszintén mondom, volt valami lányos vonás a nevelésünkben — egyáltalán, ezáltal egész lényem félénk és bátortalan lett. Iskolatársaim nagy részét hajlamos voltam neveletlen utcagyereknek tekinteni, és gyakran önként visszahúzódtam tőlük. Mikor kimaradtunk az iskolából, atyám műhelyébe kerültem tanulónak. Ferri azonban, aki katonai pályára készült, elkerült a házból, bizonyos protekcióval az Újépületbe, ahol a tüzérségi tűzmestereket képezték. 2 évig volt ott, aztán a d'Esté hadseregbe sorozták, mire azonnal Itáliába kellett vonulnia. — Természetesen Ferri a katonaságnál hamarosan elhagyta félénkségét, amely addig is csak bizonyos mértékig jelentett / terhet számára, a mai napig is megma- [N4/83] radt azonban csendes, nyugodt természete. — Én azonban néhány hónap múlva a szülői házban maradtam, mint „inas". Bebeszélték nekem, hogy inasnak is kell tekintenem magamat a szó szoros értelmében, nem pedig „a család fiának", aki minden előnyt élvez, hanem félig-meddig idegennek kell tekintenem magamat otthon, és derék iparoslegénnyé kell képeznem magam. - Szüleim még ennél is tovább mentek, és hogy az atyai ház előnyeinek vagy „kényeztetésének" élvezete miatt ne tévesszem szem elől célomat, és ne feledkezzem meg helyzetemről, jónak látták, hogy 2 évre elkiildjenek Pestről Szabadkára Jacobcsics úrhoz. - Azt kívánták, hogy az „idegen házban" szigorral szorítsanak munkára, és ne élvezzek semmiféle előnyt. Jacobcsics úr hajdan atyámnál szolgált igen derék és megbízható legényként, nagyon szorgalmas és takarékos volt, néhány év alatt szép vagyont is gyűjtött - így hát odautaztam, maga anyám kísért el oda.