Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

szabad. Csak csekélység, de mégis feltűnt, hogy a bálban, mikor hölgyválasz volt, a többi fiatalembert felkérte, de engem nem. Ezek az angolok többnyire gazdag fiatalemberek, akik azért laknak Heidelbergben, hogy németül tanuljanak, privát német- és zeneórákat vesznek stb. Ma ide mennek vadászatra, vidéki kirándulásra, holnap amoda. - / Nos, én mégis a legjobbakat remélem, és ha úgy is utazom haza, hogy nincs biztos ígéret [Nl/248] Marie részéről, akkor ahogy mondani szokás „elhalasztva, de nem elszalasztva." Legközelebb többet erről. Azért kérlek, tartsd még a dolgot titokban, és ne szólj erről senkinek, kivéve a beavatottakat. Tegnap levél jött Reiff úrtól Karlsruhéból, amelyhez 4 lapot mellékelt számodra a nemzetségkönyvből, amit majd magammal viszek haza. Baráti üdvözletemet küldöm Lauffernek, és ide mellékelek számára egy írást Seidlertől, ebből talán megtud valamit arról, hogyan állnak dolgai Kassán. 1852. október 29. Nekarbischofscheim Édes Anyám! Utolsó levelemben kifejtett, mondhatnám gyerekes aggodalmaim teljesen alaptalanok, szóra sem érdemesek. Minden a legjobb úton halad. Ah, bizony, nagyon nehéz egy fiatal lány érzelemvilágát kiismerni, különösen olyan embernek, akinek ebben oly kevés tapasztalata van. Nekem most úgy tűnik, minden reményem megvan, hogy célomat elérem. — Tegnap, mikor Mannheimből megérkezve látogatást tettem a Grohe családnál, mindjárt ahogy a házba beléptem, exkuzáltam magamat mindnyájuk előtt, / hogy úti ruhában és úti sap- [Nl/249] kában jöttem, és ezzel vétek az illendőség ellen, de a többi holmim már be van csomagolva, azonban nem mulaszthattam el az alkalmat, hogy átutazásomkor ne tegyem náluk tiszteletemet egy búcsúvizittel; - ezekre a szavakra Marie mintha kissé megijedt volna, azt hitte, hogy Pestre utazom - mire biztosítottam arról, hogy csak néhány napra utazom rokonaimhoz Nekarbischofsheimbe, és engedélyüket kértem, hogy visszajőve ismét ide látogathassak majd. Az volt a tervem, hogy mivel az első omnibuszt Sinsheim felé lekéstem, a postakocsival megyek, ami 1/2 12-kor indul; és mivel Heidelbergbe 1/4 órával 11 előtt érkeztem, lesz még időm fél órát Groneeknél vizitelni. Azonban, bár tudtam, hogy hol van a posta Heidelbergben, azt azonban nem tudtam, hogy a levélszállító postakocsi és a személyszállító postakocsi el van különítve egymástól, amit csak „A Lovaghoz" („zum Ritter") fogadóban tudtam meg, ahol leszálltam, és azt is megtudtam, hogy a személyszállító kocsi a pályaudvarról indul. — Nem akartam még egyszer visszamenni a pályaudvarra (Te tudod, milyen hosszan nyúlik el Heidelberg;), mert így vagy a kocsit késtem volna le, vagy nem találtam volna alkalmat a látogatásra, amit / nem szerettem volna. Úgy döntöttem, hogy 4 órakor a 2. omnibusszal fogok [Ni/250] elutazni, és nem bántam meg, mert a néhány órát igen kellemesen töltöttem el. — A vendéglőben meghagytam, hogy ebédre nem jövök vissza, mivel meg vagyok híva, és csomagomat és kabátomat letétbe helyeztem náluk. Marie ismét az oldalamon ült, és boldognak éreztem magamat! Marie elmesélte, hogy ismét levelet kapott Wiesbadenből, amelyben ismét hívják, jöjjön jövő nyáron is hozzájuk, mire kérdeztem, hogy mit felelt erre, és vajon eleget tesz-e a meghívásnak. Azt felelte, hogy szívesen menne oda, mert ott nagyon jól érzi magát. Mire tréfásan azt mondtam, nem szabad olyan távoli jövőre terveket szőnünk, mert sohasem tudhatjuk, mi fog történni addig - és így a beszélgetésben eljutottunk a légvárakhoz, amelyeket egész életünkön át építünk, de ritkán jutunk el addig, hogy ezek fel is épüljenek. Miután később elbúcsúztam, 4 órakor elutaztam, és este 3/4 8 órakor megérkeztünk Sinsheimbe, ahol éjszakáztam, mivel túl késő volt ahhoz, hogy Bischofsheim felé tovább utazzam. Ott véletlenül szintén víg / társaságba kerültem, aznap gazdaünnep volt Sinsheimben, és [N1/251] befejezésül este bál „A Naphoz" („Sonne") fogadóban, ahol megszálltam. Felmentem a terem-