Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

be, noha nem volt fehér mellényem és glaszékesztyűm sem, de ezt nem vették annyira szigorúan. Táncolni azonban nem táncoltam. Ma reggel csézába ültem, és úgy jöttem ide át, s Te el tudod képzelni, hogy Lotter, Mina és a fiúk mennyire örültek. Ezer üdvözletet küldenek mind. Ügy gondolom, vasárnapig maradok itt, és hétfőn visszautazom Heidelbergbe, ahol valószínűleg egy éjszakát töltök, mivel Grohe úr is azt mondta, hogy egyik este tovább maradhatok náluk, mivel este meghittebben lehet beszélgetni. Ha most visszajövök ide, látni akarom, hogy bizonyosságot szerezhetek-e, és használ-e a várakozás. Marie előtt nyilatkoznom kell. ő már biztosan gondolkozott azon, hogy igent vagy nemet mondjon-e. 8 napon belül bizonyára Te is megtudsz valami biztosat, és november közepén már én is otthon vagyok. Isten veled! Csókol Heinriched. 1852. október 31. vasárnap. [N1/252J Rövid ittlétem egész ideje alatt szüntelenül esik az eső. Egész nap itthon / ülök és beszélgetéssel múlatjuk az időt. Ez okból még nem is jártam a városon kívül, mint ahogy máskor Lotterrel nagy sétákat szoktam tenni a környéken, de most ott is óriási nagy sár van. Tettem néhány látogatást a körorvos úrnál, azután Hormuth ügyvéd úrnál. Benitz jószágigazgatóéknál, Graulichnénál stb., a honoráciorokat esténként rendszerint „A Lovaghoz" („Ritter") fogadóban, a mostani Kaszinóban lehet találni. Benitz úr beteg, fekszik, nem is találkoztam még vele. Felesége sincs jól, de fent jár; — amikor beléptem hozzájuk, a pamlagon aludt, Tina levelet írt; húgai nem voltak otthon, egyikük Frankfurtban van intézetben, Antonie pedig nagyapjánál Heidelbergben. - Tina nagyon örült, mikor átadtam a levelet, amit húgom írt neki, és rögtön megírta a választ, mikor említettem, hogy holnap már elutazom. Éppen most hozta a cselédlány a levelet. 7ina megerősödött tavaly óta, és csinosabb is lett, de a tekintete haragos lett, ami nagy kár. Oskar most otthon van és ott is marad. A bischofsheimiek további, érettebb ifjúkori tanul[Ni/253] mányaihoz tanárt szerződtettek, akivel mindnyájan nagyon meg vannak elégedve, mert / így Oskar annyira tud haladni tanulmányaival, hogy azután Heidelbergben egyenesen az egyetemet látogathatja majd. A Lotter családról már annyi dicséretet írtam a korábbiakban, hogy most már feleslegesnek érzem, hogy ismételten beszéljek szeretetreméltóságukról, őszinteségükről és jószívűségükről; — mégis be kell vallanom, hogy bármilyen szívesen tartózkodtam korábban mindig náluk, miközben minden eddigi utazásomban első és legkedvesebb célom az ő meglátogatásuk volt — épp annyira vágytam most Heidelbergbe, szívem húzott most oda vissza, mint ahogy a mágnes vonzza a vasat. — Mivel Lottert is beavattam titkomba, ezt egészen érthetőnek találta, és azt mondta, hogy más körülmények közt nem is engedne ily gyorsan elutazni, most mégsem akar visszatartani, mert belátja, hogy itt nem érném el célomat. így hát holnap a kis postakocsival elutazom, és Lottert a legnagyobb feszültségben és kíváncsiságban hagyom itt. Meg kellett ígérnem, hogy mindenről rögtön beszámolok, és rengeteg jó tanácsot kaptam, amelyeket valószínűleg nem fogadok meg, - mert letter szangvinikus tempe[IN1/254] ramentumának megfelelően a szerelmi vallomást, és házassági / ajánlatot az ő tanácsa szerint minden teketória nélkül, röviden kell elintézni: vagy, vagy! ez azonban az én fülemben inkább fenyegetésnek hangzik. Heidelberg, kedd, 1852. november 2. Megint ülök és írok. A Sólyom (Falken) fogadóban lakom, nagyon szép szobám van, a Mindenszentek terére néz (azt hiszem, így hívják, a templom után), ahol lentről már kora reggel óta nyüzsgés hallatszik, ennek lármájára ébredtem fel. Ma gyümölcsvásár van, ezért olyan élénk az élet az ablakom alatt.