Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Göttingenbe utazom édesanyjához, ahol nővérének esküvőjére vagyunk meghíva. Vendég leszek, mint utazó, semmittevő turista, és gondolom, hogy lakk-kesztyűvel, g/asze'-csizmaval

31 rendkívüli feltűnést fogok kelteni. Talán éppen az ő 25 unokahúgának egyikébe fogok beleszeretni és azt hazahozom. - Ez famózus história lenne! mit gondolsz? De ha már ilyen messzire elmerészkedtem, akkor nolens volens

i2 meg kell látogatnom rokonaimat Mannheimben és Heidelberg mellett, mert aki A-t mond, mondjon B-t is. Nem elég meggyőző ez az ok? És hogy Lauffer nehogy ugyanazon az úton térjen haza Pestre, mint ahogy Göttingenbe ment, ami nem tűnik feltétlenül szükségesnek, ezért arra érzi indíttatva magát, hogy csatlakozzék hozzám és Würtenbergen és Bajorországon át jöjjön haza. Egyébként jól érzed magad, ugye? remélem legalábbis, és kérlek egyszersmind, közöld velem, hogy / legutóbbi levelemet megkaptad-e és írd meg, hogy Lipcsében hol szállhatok meg, [Nt/93| ahol ez nem túl drága? Másodszor: közöld velem, vajon az éppen akkor zajló vásár miatt egyáltalán kaphatok-e helyet? és harmadszor írd meg, hogy ugyanezen okokból kötelmeid megengedik-e, hogy egy egész napot nekem szentelj? - Látod, nagyon szerénytelen vagyok, de égek a vágytól, hogy láthassalak, mert nemcsak „a régi szerelem", de: a régi barátság sem szűnik meg soha! Téged szívből üdvözöl barátod Henri 1851. szeptember 11. Az ember néha nagyon hálátlan. Alig vettem kezembe útlevelemet, amelyért teljes 4 hétig kellett szaladgálnom, és az államnak rengeteg tinta és toll koptatásába, és azon felül másfél konc papírba került, — ahogy az ajtón kiléptem, első szavam az volt: hogy az ördög vinne el benneteket! s vidáman ugráltam le a lépcsőn. / Örömem egészen gyerekes volt, úgy, hogy minden barátomtól többször |N t/94] is megkérdeztem: látta-e már az útlevelemet? de közben már dicsekedve meg is mutattam neki. Már hegyen-völgyön túl szeretnék lenni, és úgy érzem magamat, mint egy szilaj paripa, akit nem lehet megfékezni. Úgy tűnik, hogy minden nap hosszabb lesz, mint az előző, mintha a napok hosszabbodnának, ahelyett, hogy rövidülnének - ami szeptemberben már ellenkezik a természet törvényével. Ámbár szeptember 24-re tűztem ki elutazásomat Pestről, most mégis megváltoztatom terveimet, és megvárom kedves Abele barátomat, aki holnap, vagy holnapután ideérkezik, és néhány napot itt szándékozik eltölteni. Majd együtt fogunk elutazni. Sajnos, Mennerrel szőtt tervünk nem sikerült, amit nagyon sajnálok; de mindenkinek a saját dolga a legfontosabb; és neki most nem szabad elutaznia, ha vizsgáit az itteni egyetemen le akarja tenni. Ludwig prágai utazása igen fontos volt, hiszen jövőjéről volt szó, amelyről apjával beszélt. Az eredményről, amely bizonyára kedvező, nemsokára szóban fog nekem beszámolni. / 31 (sic!) Tréfás szócsere. Helyesen: „g/aszé-kesztyűvel, lakkcsizmával". A glaszékesztyû vékony kecskebőrból készült kesztyű. 12 Akarva-akaratlanul (latin). 33 Száz ív, a rizsma tizedrésze.