Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

néhány baráti családra. - Csak az elszakadáskor éled fel emlékezetünkben a sok szép, gondtalan boldogságban eltelt nap emléke és benső megrendüléssel fedezzük fel, mily nehéz az [Nl/5] elválás ettől vagy attól a tárgytól; - és / meglepődve kapjuk rajta magunkat, amit eddig hinni sem akartunk - s némi kételkedés után mégis csak meggyőződünk róla, hogy a szerelem tart fogva. Micsoda bolond dolog is ez a szerelembeesés; - én már egészen kíváncsi vagyok rá. Sokszor hallottam már, és versekben is olvastam, hogy ilyenkor az ember mindent rózsaszínben lát, még ha az mindenki másnak hamuszürkének tűnik is. — Hogy elbeszélésem fonalát el ne veszítsem „egészen különös, hogy egy fürdőhelyre való utazás milyen kellemes és egyben felettébb érdekes következményekkel jár" — írtam az elején. — Hedwig, az én kedves és szeretetre méltó kis húgocskám például mint menyasszony tért haza. Menyasszony, menyasszony, mi szépen cseng e szó, megérdemelné, hogy kiszínezzem minden betűjét — hisz nem ez jelenti-e a leggyengédebb kapcsolatot, amely hálával telt idelenn? a mennyei boldogság földi előképe, a női szív legboldogabb korszaka, a leglelkesítőbb [Ni/6] érzelem, mely nemes büszkeséggel és vidám öntudattal / hatja át a lelket! A vőlegény, akit hamarosan a sógoromnak nevezhetek, nagyon kedves ember, és húgomnak csak gratulálni lehet! - De a vőlegénynek is, mert nyugodtan merem mondani, hogy Hedwig a világ legszerényebb és legjobb indulatú teremtése. Mindketten jól választottak, Meglelték az igazit. Boldog pár lesz majd belőlük, Mindketten azt remélik. Oly jól ismerem húgomat, hogy meg vagyok győződve, szelíd lénye és angyali jósága, amely minden tettében megmutatkozik, arra van teremtve, hogy mindkettejük életét boldoggá tegye. Meg kell mondanom, hogy a nyugodt kedély és lelki béke, amely tekintetéből kiragyog, és amellyel hivatására felkészült, mindnyájunk tiszteletét kiérdemelte. Mert a vőlegény nem ifjú [Nl/7] már, özvegy és négy / gyermek apja. Theodor Spóner a Szepesség legtekintélyesebb családjaival van rokonságban. Birtokán él Lomniczon, a híres lomnici csúcs (a legmagasabb magyarországi hegycsúcs) tövében, Ótátrafüred fürdőhöz közel, a Kárpátok kellős közepén. Még e hónapban tervezik az esküvőt és talán már 14 nap múlva Spóner Pestre jön, hogy menyasszonyát hazavigye. Ez az előttünk álló közeli elszakadás és a búcsú nővéremtől szinte megijeszt, és csak az vigasztal, hogy legalább évente egyszer majd láthatom. így hál Hedwig kezdte meg a sort! aztán Emmi következik a sorban, majd Stefanie, azután Feri és Theodor, azután - én. Én még ráérek, nem kell sietnem. Amíg nem leszek nagyon szerelmes, nem is akarok megházasodni. Nem is nagyon keresem az alkalmat, ennek magától kell jönnie; azt csak Isten tudja, hol lakik leendő menyasszonyom — akinek még fogalma sincs róla, [NI/8] hogy én leszek a férje, és hogy / egyáltalán a világon vagyok. -. 1850. november 12. Az ég óvjon meg mindenkit attól, hogy valami dolga legyen a városháziakkal, ahogy már itt nevezik őket. A bolondházi sokkal megfelelőbb elnevezés lenne rájuk. Néha talán már az Úristennek is úgy tűnhet, mintha a sok hivatal és iroda a babiloni toronyra hasonlítana; mert senki sem érti a másik szavát, és ha az ember egyik hivatalban felvilágosítást kér, akkor Pontiusiól Pilátusig küldözgetik és mindegyik azt állítja; hogy ez nem őhozzá, hanem valamelyik másik